Sárospataki Füzetek 20. (2016)

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Ábrahám elhívása, mint a nagy kezdet: Az lMóz 12, 1-3 grammatikai elemzése a Massorah fényében

Ábrahám elhívása mint a nagy kezdet: Az IMóz 12, 1 -3 grammatikai elemzése a Massorah fényében

leg az átok különböző, többitől eltérő igealakja azt akarja kifejezni a szerkezetben, hogy az átoknak külön szerepe van az áldásban, s az Ábrám védelmének szolgálatában áll. Ábrám áldóinak áldása és az átok pedig úgy tartoznak össze, hogy tudatosítja a két fogalom egymás mellett állása a kétféle magatartás közötti választási lehetőséget: vagy Ábrám vonalán, az áldás útján halad valaki, vagy a pusztulás útján. Ennek a kettősségnek a megértése a döntő az ember és az emberiség életében. A sok jqtl formás igealak megértése ilyen értelemben kulcsa a szöveg megértésének is. A harmadik vers első ilyen szava nem véletlenül a nafiaxi, mely így egy chiazmus része, emelkedett, költői prófétai hangvételű stílust képvisel, s szójátékot is alkot a következő, hasonló alakú szóval:64

Ha a samaritánus szöveg értelmezését nézzük,65 akkor érthetetlen, hogy a puszta imperativus miért veszi el a szöveg élét, nem véve figyelembe YHWH kifejezett szándékát, óhaját a cohortativusban: 're-DNi. Az a különböző szövegekben

plurálisban fordul elő: ^'bb^űl.66 Ezek között a szövegek között található a LXX is: Kai toÍ)q KatapGopévouc; ae Kaxapáaopat - and curse those that curse thee — és megátkozom azokat, akik téged átkoznak.67 Lehetséges, hogy a többes számmmal a szövegek harmonizálni akarták a gondolatot az áldókra és az átkozókra vonatkozóan (ípá"i3ű - és nem tűrték, hogy az áldók mellett csak egyes számban legyen

az átkozó? Vagy a masszoréta szöveg reménykedik, amikor egyes számban hagyja az átkozót hogy többen lesznek azok, akik áldják majd Ábrahámot a történelemben (sp?"nö)? Nem tudjuk. De a masszoréta szöveg mégis ezt az egyes számú formát hagyja meg (^bbppi), esetleg azért, mert egyenként kell az embernek vállalnia a felelősséget tetteiért, és a számonkérésben senki nem remélhet, hogy megfeledkezik róla YHWH. Esetleg a Massorah is ezért tartja fontosnak megjegyezni, hogy ez a forma csak egyszer, itt fordul elő a Héber Bibliában:

*? ^bb^űi.68 Az is igaz, hogy csak a két fogalom egymás mellett állása érzékelteti az átok és átok különbségét: aki felülről néz le Ábrahámra, és kicsinek látja, lenézi,

64 „Wij hebben in vs. 3a een chiasme.. /In verhewen prosa en in poétiese en profetiese gedeeltes is dikwels die woordorde van die aansluitende... tweede sin geheel of gedeeltelikdie omgekeer- de van die eerste... 'paronomastisches Objekt', omdat hét object van dezelfde stam is als hét verbum; hier is hét een participium van hetzelfde verbum."- Gispen, W. H.: Genesis, II., i. m., 27.

65 Amit már Gispen is közöl: -|-qki - uo.

66 Smr G V S - Tál, A. (Prepared): mason Genesis, i. m., 29.

67 Rahlfs, A. (Ed.): Septuaginta, Id est Vetus Testamentum Graece iuxta LXX interpretes edidit Alfred Rahlfs Volumen I., Stuttgart, Württembergische Bibelanstalt, 1935,16.; A görög szöveg fordítása versenként megtalálható: Brenton, L. C. L. (Transl.): The Septuagint With Apocrypha, London, Samuel Bagster & Sons, Ltd., 1851. http://ecmarsh.com/lxx 2010. nov. 7.

68 Tál, A. (Prepared): mason Genesis, i. m., 29.

2016-3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 25