Sárospataki Füzetek 20. (2016)
2016 / 3. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Egeresi Gábor: Reformáció - 499
OKTASS, HOGY ÉLJEK! „Az Úr hűségét magasztalom, az Úr dicső tetteit: mindazt, amit értünk tett az Úr, jótéteményeinek sorát Izrael háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen. ” (Ezs 63,7) Egeresi Gábor REFORMÁCIÓ-499 A jeles, fél évezredes megemlékezésekre készülve joggal merül fel a kérdés sokakban: mire valók az évfordulók, miért ennyire fontosak a kerek jubileumok? A válasz megfogalmazásánál körültekintőnek kell lennünk, legalább két okból. Egyfelől azt már az anyaszentegyház középkori története is jól mutatja, hogy a jubileumi évek tetemes anyagi bevételhez juttatták a korabeli, kereszténynek mondott vallási szervezetet a bűnbocsánat kiárusítása révén. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a jól jövedelmező, az Újkor hajnalára szabályos üzletággá fejlődött vállalkozás volt éppen az egyik fő ok, ami kirobbantotta a reformációt. Már csak ezért is óvatosnak kell lennünk, amikor református szempontból kell megfogalmaznunk a kerek, jövő ilyenkor 500 éves évforduló jelentőségét. Másrészt azért is óvatosnak kell lennünk, mert a figyelem érezhetően egyre inkább ránk szegeződik. Ez praktikusan azt jelenti, hogy nekünk, a magyarországi reformátusoknak kényszerűen ki kell lépnünk abból a szerepből, ami az utóbbi évtizedekben jellemző volt ránk, és amit tömören így jellemezhetnénk: másodhegedűs. Hiszen arra vártunk, hogy a legfontosabb ügyekben először a katolikusok lépjenek, tárgyaljanak, kössenek egyezményeket, gyakran nélkülünk, s a létünket és mozgásterünket leginkább meghatározó tényezővel, a magyar állammal. így jutottunk el oda, hogy reformátusságunk megélésének szervezeti kereteit a 21. század elején nem Debrecen szabja meg, de még csak nem is Budapest. Hála a történelem Urának már nem is Moszkva, egyelőre még nem is Brüsszel, hanem egy másik politikai központ: a Vatikán, illetve a vatikáni szerződések. Emberileg szólva ez egy 2016-3 Sárospataki Füzetek 20. évfolyam 7
