Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: „Nagy a dolog rajtad, az idő pedig rövid hozzá.” A kora újkori kegyességi könyvek sport-felfogása
Csorba Dávid Tehát öt pontban írja le, hogy pirkadatkor, második álom után, nagyjából hajnali háromkor kelés, öltözködés közben is kegyes elmélkedés, virradat előtt térden állva, magasba emelt kezekkel imádkozás, majd éneklés. A kora újkori mindennapok történetét tanulmányozva tudhatjuk, hogy este 10 óra után amúgy is megszűnt a városi hangoskodás: ezt Európában sok helyen szabály rögzítette. Közvilágítás nem lévén, éjjel kétszer aludtak mély álomban, s keltek imádságra a zömmel egy alvóhelyiségben nyugvó nagycsaládok.25 Az antelucanum, azaz a fény előtti alkalmi ima más kultúrákban is létező forma (hasonlít például az indiai jógában a „tisztelgés az életadó nap előtt” címen végzett 12 részes hajnali gyakorlathoz); a soliloquium pedig az ágostonos és bencés rend alapvető imaformája volt, kiemelten is a matutinum, azaz a hajnali magános mise idején. A kegyes imádkozás módját, Bayly Praxis-kiadásai alapján, a Mózes módjára magasba emelt kéz, s a térdeplés jelentette, ez volt a konform viselkedés.26 A magános ének, ima és elmélkedés részeiből álló istendicsőítés - melyet a mai protestáns angolszász kegyesség a dicsőítés név visszakozásával s részint annak formáiban kísérel meg újralkotni - a kora újkorban adataink szerint olyan belső szükségből fakadó kötelesség volt, hogy a magyar protestáns gályarabok még itáliai nyomorúságos passiójukkor is igyekeztek megtartani a napi kétszeri, hajnali és esti kegyességi alkalmat, ha mód volt rá, akár közösségben is!27 Nemcsak az éjjel, a nappal is más rend szerint zajlott két-három évszázaddal ezelőtt: a kézművesek például napi 18 órát dolgoztak (nem volt ritka a „gyertyázás” sem virradatig, majd azután kezdődött a legény nappali munkanapja).28 Egy kora újkori 18 órás munkanaphoz pedig kellő edzettség szükségeltetett, ebben egyetérthetünk a puritán atyákkal. A reggelizést megelőző lelki edzésmunka leírását követi az indoklás: „Ha azért [házodból] kimeneteled előtt testedről annyi gondot viselsz, hogy sem étlen-itlan, sem pedig mezítelen ki nem mégy, mennyivel nagyobb gondot kell lelkedről viselned, hogy [...] [az] se maradjon mezítelen a sok kísértetek között”.29 A lelki és testi útravalóval felvértezett, edzett keresztyén ember ezután indult csak igazán a küzdőtérre: „mikor házadból e világra széjjel kimégy, valamennyi helyre 25 Az első álomhoz, nagyjából szürkülettől éjfélig tartó 3-4 órához kapcsolódó imaalkalomról Id. Köleséri Sámuel, Bánkódó lélek nyögést, Sárospatak, Rosnyai, 1666 (RMK I, 1039). (kiad.) Fa- zakas Gergely Tamás, „El-távozott a' mi-magyar Izraélünktül a' dicsösség". (Köleséri Sámuel panaszimádságai 1666-ból), Könyv és Könyvtár, 27(2005), 65-124, Q4r. Köleséri a Palesztinán belüli római őrségváltáshoz igazodott az Újszövetség alapján. A második alvást követő imaalkalom (hajnali 3 és 4 óra között) pedig egyben a munka kezdete volt. 26 Fazakas Gergely Tamás: Az imádság testi kifejeződései az angol és a magyar puritanizmusban. Az 1643-as Praxis pietatis filológiai és ikonográfiái kérdései, Medgyesi Pál redivivus. Tanulmányok a 7 7. századi puritanizmusról, (szerk.) F. G. T. - Győri L. János, Debrecen, DEENK, 2008 (a Könyv és Könyvtár 2007-es különszáma), 95-147, itt: 129-132. 27 Kocsi Csergő Bálint: Rövid elbeszélés a gályarabok szenvedéseiről, in Debreceni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története, (ford.) Botos Péter: Sárospatak, SRKTGY, 2009, 575,605,633. 28 TakAcs Béla: Debrecen ipara 1693-ig in Debrecen története 1693-ig, (szerk.) Szendrey István: Debrecen, Megyei Városi Tanács, 1984 (Debrecen története, 1), 464. 29 Medgyesi Pál: i.m. 1636/1936,188. 86 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
