Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szathmáry Béla: Magyarország Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár (4. rész)
Kommentár A protestáns egyházak történelmi fejlődésük során elvetették az üdvösség papi közvetítését demonstráló fülbegyónás gyakorlatát. Ugyanakkor a lelkigondozói tevékenység során a lelkész megismerheti más ember legszemélyesebb titkait. Ezt a lelkésznek bizalmasan kell kezelnie. Nem beszélhet erről sem családi, sem baráti körben, sem az egyházi, sem állami szervek előtt. Az állam törvényei is tiszteletben tartják a lelkész ezen kötelezettségét, így a hatóságok, bíróságok előtt a lelkésznek csak abban az esetben kell feltárni a lelkigondozás során tudomására jutott információkat, amennyiben erre az adott személytől kifejezett engedélyt kapott. így a lelkész szolgálati elöljárója, adott esetben egyházi törvény által is meghatározott lelkigondozójának feltárt, adott esetben fegyelmi vétségnek minősülő információ birtokában az egyébként a fegyelmi eljárást hivatalból megindítani köteles elöljáró nem indíthat eljárást, az így megszerzett információt sem közvetlenül, sem közvetett formában nem adhatja ki. (2) A lelkész házastársa csak református vagy evangélikus egyháztag lehet. A párválasztás, a családalapítás alapvetően érzelmi és nem racionális döntésen alapuló választás. Ezért az állami törvények a szabad párválasztást alapvető emberi jogként kezelik. A lelkész, amikor esküt tesz lelkészi hivatásának ellátására ezt az alapjogát önkéntesen korlátozza, és elfogadja egyházának ezen előírását is. A lelkész által vezetett gyülekezetben a vegyes házasságok általánosan tapasztalt elterjedésére figyelemmel lehet, hogy ez már nem lenne botránykeltő magatartás, de a lelkésznek az n) és p) pontban előírt kötelességére is figyelemmel példát kell mutatnia abban, hogy hitvallásának megfelelően nem csak saját tevékenységével, hanem családjával együtt azonos módon elfogadott és imádott Űrnak szolgál. (3) A lelkész egyéb kötelezettségei: a) a lelkésznek az istentiszteleti és sákramentális szolgálatok végzésénél palástot kell viselni. Egyéb esetben akkor viselhet palástot, ha azt az alkalom egyházi jellege indokolttá teszi. A lelkész az istentiszteleti és szakrális szolgálatai végzése során mint az Egyház hivatalos képviselője van jelen. Egyházunk ősi hagyományainak megfelelően ezt a történetileg kialakult sajátos öltözék viselésével demonstrálja. A szolgálati öltözék mikéntjének meghatározására külön szabályrendelet vonatkozik. b) A lelkész szolgálaton kívül is úgy viselkedjen és öltözködjön, hogy az a lelkészi hivatás méltóságának megfeleljen. A lelkész szolgálaton kívül is lelkész, mert eskütételével egész életét Istennek szentelte, ezért mindenkor ennek megfelelően is kell viselkednie. A lelkész a hi2015-1 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 93
