Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium a rendszerváltás idején
A Sárospataki Református Kollégium a rendszerváltás idején Ezért nagyot hibáztak Rákosiék 1952-ben, amikor egyházi kezelésben hagyták a Gyűjteményeket. Hála Istennek! Mert az egyházi intézmény, az ott dolgozó „hitvalló” személyeken keresztül (Czegle Imre, Koncz Sándor, Szentimrei Mihály, Takács Béla, Újszászy Kálmánná stb.) a Kollégium visszavételének központi - mondhatni konspi- rációs - területe lett. Különösen Újszászy Kálmán sokoldalú és az állam, valamint az egyház által is egyaránt respektált személye jelentett sokat ebben a folyamatban. Egyszerre tudta ápolni a magas rangú országos állami-, párt-, és megyei vezetőkkel a jó viszonyt. Mint a sárospataki városi tanács tagja szavára figyelt a helyi vezetés. Mint az egyházkerület főgondnoka pedig a háttérben maradva tudta a mindenkori püspököt „patakivá nevelni”. Miközben a képzős, teológus és népfőiskolás egykori tanítványai százainak zarándokhelyévé lett a Gyűjtemények mellett, a kertjében álló nagy diófa. 3.6. Végül említést kell tennem arról a körülményről is, ami körülvette az egykori református kollégiumot: az államosított gimnáziumot intézményeivel karöltve a gyűjteményekkel együtt. Pontosabban látnunk kell azt is, hogy Sárospatak a város, a változás folyamatában hogyan találta meg a maga „rendszerváltó” arcát. Mindezzel természetesen jelentősen segítve a Kollégium egyházi kezelésbe vételét. Hiszen olyan politikai légkört sikerült kialakítani — a pártállam besúgói ébersége ellenére -, ami megkönnyítette az említett folyamatot. A pataki fiatalok közötti erjedés már 1987-ben megindult, az általam szervezett História Klub-bú, aminek alkalomról alkalomra több száz hallgatója volt prominens „ellenzéki gondolkodók” előadásain. Az évenként megrendezett Népföiskolai találkozókon olyan előadókat hívtunk (Illyés Gyula, Pozsgay Imre, Fekete Gyula, Csurka István stb.), akik hatalmas vitákat folytattak. 1988 novemberében létrejött egy alternatív, független helyi társadalmi mozgalom, az Értelmiségi Kör (ÉK), aminek célja a város szellemi erőinek összefogása volt. Motorjai: Balázsi Károly, Dobrik István, Szentirmai László főiskola tanárok és természetesen a minden lében kanál öregdiákok, köztük én is. Alig pár hónapra rá újabb szervezet dugta ki a földből a fejét: a Sárospataki Diákegylet, ami a fiatalabb pataki öregdiákokat állította hadrendbe Takács Gábor örökmozgó szervező vezetésével. Legemlékezetesebb eseményük 1990 februárjában Habsburg Ottó meghívása volt egy rendkívüli történelemóra megtartására, amit a képző dugig tömött gyakorlójának a hallgatósága előtt mondott el.30 Aztán másnap robbant a bomba, amikor Habsburg Ottó találkozott Tőkés Lászlóval a Tudományos Gyűjtemények igazgatói szobájában. „Feljegyzi a történelem: Tőkés László és Habsburg Ottó kézfogása Sárospatakon ’ — szalagcímmel jelent meg a megyei napilapban az erről szóló híradás.31 Mondanom sem kell, hogy az én kons- pirációs tevékenységem állt a háttérben. Ennél már csak az volt szebb, amikor azt is sikerült megszervezni, hogy a városi tanács épületében Habsburg Ottó adja át Tőkés Lászlónak Sárospatak Város díszpolgári oklevelét! 30 Habsburg Ottó Sárospatakon, Észak-Magyarország, XLVI. évf. 31. sz., 1990. február 6,1 -2. 31 Észak-Magyarország, XLVI. évf.. 32. sz., 1990. február 7.1 -2. 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 145
