Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fodorné Nagy Sarolta: Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről

Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről A szabadságharc idején Damjanich zászlóalja „vörössipkások” néven vált ismert­té, 5/6-uk vérével pecsételte meg a nemzet ügyét. Csak győztes csatái voltak. A harcok végén a már törött lábú tábornokot Emília ápolta. Az aradi osztrák fogságban csak kétszer látogathatta meg, a második egyben az utolsó is volt. Küldeményeivel látta el férjét: borral, étellel, könyvekkel, ruhával, és megígérte, hogy hitében erős marad. „ Csak egyszer, szeptember 27-én engedték meg, hogy bemehessek öt meglá gatni, nyugodt volt, és előkészített az ö halálára. »Ha megkegyelmeznek a többi­eknek — mondta —, de nekem nem.«. [Október] 5-én egy katona tizenegy órakor jelentette, hogy feljebbvalója üzeni, hogy azonnal menjek a várba, férjemhez. Jó jelnek véltem, örömmel mentem azonnal. Midőn beléptem a börtönbe, cso­dálkozva láttam, egy katona őrt a szoba közepén állni. »Mi ez?« — kérdém. »Siralomházba jöttél, holnap kivégeznek«. Lerogytam ágya előtt, alig tudtam magamhoz jönni. Rövid idő múlva figyelmeztetett, hogy válnunk kell; az rette­netes volt! Utolsó percben kért, ígérjem meg, hogy másnap, 6-án, szobámat nem hagyom el. A küszöbre érve felkiáltott: »Emil!« Visszanéztem; könnytelt szeme éles kétségbeesés kifejezésével nézett. Visszafordultam feléje, szó nélkül intett ke­zével, hogy menjek. [...] 5-én éjjel írta férjem azt a szép imát, mit reggel egy katolikus lelkésznek átadva, kérte, hogy adja nekem át. Es a nyakkendőjét mikor leoldotta nyakáról, azt is a lelkésznek átadva nekem küldte ”6 Az ima így hangzik: Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra „Mindenség ura! Hozzádfohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasán állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágy teli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben — Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni — di­csértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a továb­bi veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó baj tár­sak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarorszá­got! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást talál­nom. Amen. Emíliának vigasztalásul Damjanich7 6 Damjanich Jánosné levele Hamvay Ödönnek, in Katona, i.m., 250. 7 Damjanich János imája, in Katona, i.m., 206. 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom