Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kovács Áron: Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

Nyelvében élő nemzet. Egy toposz szerepe az 1840-es évek erdélyi román politikai gondolkodásában

alkalmazott jelző, már Samuil Micu és Gheorghe §incai 1780-ban megjelent román nyelvtanában előkerül. A könyv előszava szerint a románok ősei akkor estek a barbárság állapotába, amikor a firenzei zsinat idején az istentiszteletek nyelveként a szlávot vezették be.8 Ez is megerősíti azt a Barijiu cikkéből levonható következtetést, hogy ,művelésének megindulását. Az anyanyelv kitüntetett szerepet játszik a nyelvek között. Ennek kultiválása sokkal könnyebb, mint bármely más nyelvé. Mi több, Bari ti u egyedül csak ezen keresztül látja biztosíthatónak a fejlődést.9 Ez azt jelenti, hogy a nyelv a szerző gondolatmenetében már túllép a kizárólagos kommunikációs csatorna szerepén, és a nemzet művelésének egyedüli közegeként jelenik meg. A többlet, mely- lyel az anyanyelv rendelkezik, Baritiu gondolkodásában a „keleti egyházban” testesül meg. A vallásra, mint a nemzet belső, lelki tökéletességének megteremtőjére tekint, mely a nemzet harmóniájának egyik letéteményese is.10 A vallásuktól való megfosztásuk - melyre, mint azt korábban már láttuk, Rákóczi kísérletet tett - egyet jelentene az anyanyelv által hordozott morál elvesztésével, ami számára nem jelent mást, mint sírjuk megásását. Ennek a köteléknek a megszűntével eltűnne a testvéri szeretet is, mely a nemzet tagjait összekapcsolja.11 A „korcs”, „degenerált” nemzeti létben már hiányzik az életerő, polgári erény és az ambíció a nemzetből.12 Amint azt antik példákkal is bizonyítja, ebben a stádiumban a pusztulás folyamata már visszafordíthatatlan. Ahogy Démoszthenész sem volt elég erős, hogy megmentse a demoralizált helléneket, sem Cato vagy Brutus nem tudott a rómaiakon segíteni, úgy más sem tudja majd a hanyatló népek sorsát megváltoztatni.13 A nyelv asszimiláció általi lecserélése, Baritiu kifejezésével élve a „románság elrablása” tehát ettől a speciális tudástól, a „polgári erénytől” és „életerejétől” fosztja meg a népet, anyanyelvű művelődésének megakadályozása pedig középkori állapotba vetné vissza.14

Ugyan a nemzet halálának fentiekben vázolt lehetősége elvben fennáll, a szerző a románok esetében ennek a lehetőségét kizárta, ezért nem oly erős nála a halálfélelem motívuma sem. Lehetetlennek tartja azt mind erdélyi számbeli fölényük, mind a történelem tanulsága szerint.15 A rómaiak és a frankok példáját hozta ezzel kapcsolatban. A rómaiak légiókon és kolóniáikon keresztül először a nyelv, majd a vallás átadásával olvasztották be a népeket. A romanizálás békésen folyt, mivel a szenátus célja a nagyobb felfordulástól mentes átmenet volt. A frankok esetében az asszimiláció kapcsán

8 Micu, Samuil - §incai, Gheorghe: Elementa linguae daco-romanae sive Valachicae, Ford. Zdrep- ghea, Mircea, Cluj-Napoca, Editura Dacia, 1980,4-5.

9 Barip Georgie: Románii fi maghiarismul, (1. rész), Foaiepentru minte, inimá }i literatúrai, évfolyam, 9. szám, 1842. március 2.67-68.

10 Welcker a nemzet harmóniájáról szóló gondolatairól, és azok magyarországi és erdélyi fogadtatásáról lásd bővebben.: Varga Zoltán: A szabadságeszme a XIX. sz. első felében, Századok, LXXII. évfolyam, 1938, pótfüzet, 633-638.

11 Barip Georgie, Románii fi maghiarismul, (3. rész), Foaiepentru minte, inimá$/'literature, V. évfolyam, 11. szám, 1842. március 16. 84.

12 Barit, Románii fi maghiarismul, i.m., (3. rész), 83-84.

13 Barit, Románii fi maghiarismul, i.m., (2. rész), 73-75.

14 Barip Románii fi maghiarismul, i.m., (3. rész), 83-84.

15 Barip Románii fi maghiarismul, i.m., (1. rész), 67-68.

2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 97