Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: „Nagy a dolog rajtad, az idő pedig rövid hozzá.” A kora újkori kegyességi könyvek sport-felfogása
Csorba Dávid extenzív dinamika, hanem az aszkézis irányában.10 A sport elítélése általában angol nyelvterületen, s főként protestáns prédikátorok szokása volt.11 Maga a sport kifejezés is itt az 1400-as évektől adatolható,12 ám német és magyar nyelvterületen csak a reformkor hozta be a köztudatba, angol hatásra. Érthetően a szigetországban ezt a fogalmat számos esetre alkalmazhatták, és jelentéstanilag összefügg az amusement, recreation, playtime, festivity kifejezések gondolatkörével.13 Az indokok ideológiailag a múltba és a jövőbe egyaránt tekintettek: a katolikus ‘maradványok’ eltüntetését szajkózták (a népi búcsúk, parasztlakodalmak, farsangok katolikus, illetve babonás szimbólumainak, cselekedeteinek felszámolását célozták meg), és a szentek közösségének, a „földi Jeruzsálem”-nek a megteremtését óhajtották elérni (lásd Cromwell „Új Sion”-képzetét, amiben őneki a kegyes vitéz, Gedeon vagy Dávid szerepe jutott).14 Érthető, ha a mozgáskultúrával kapcsolatos szócsatákban könnyedén lehetett érveket mozgósítani az antik auktoroktól a polgári jogon át természetesen a bibliai példákig, pro és kontra egyaránt. A sport magában foglalta a tömegsport jellegű alkalmakat, úgy mint a középkori nemesi rend halálos kimenetelű lovagi-harci ütközeteit, de a katolikus ünnepekhez kötődő népi szórakozásokat is (például a falvak közötti sárfocit, vagy az ókori szaturnáliákat idéző többnapos ünnepsorozatokat, amikor feje tetejére állt a világ farsangkor, május elején, pünkösdkor, Szent Iván napján, kiskarácsonyig etc.). Kiterjedt a sport kifejezés értelme a szórakozás egyéb formáira is, a kártyázásra (ami angol megítélés szerint eleve rossz, mivel a bűnös franciák találmánya, de a jósló cigánykártya sem kapott jobb megítélést), a kockázásra, labdázásra, táncolásra, állatviadalra etc. A puritánok érdeklődésének középpontjában nem véletlenül állt a népi szokások felülvizsgálata, mellyel szemben a zsidó sabbat-felfogást és gyakorlatot, valamint a bibliai játék-fogalmat egybekapcsolva igyekeztek azt applikálni a kortársi világra. Az előbbi közismert, az utóbbi értelmezéséhez azonban illik tudni az etimológiai és exegetikai hátteret. A 16—18. század prédikátorai a héb. cehak és a gör. paidzein kifejezéseket alkalmazták,15 melyek a szó elsődleges jelentésében ’nevetést’ és ’játékot’ fednek le, a bibliai textusokban csúfolástól falusi mulatságon át sok mindent átfognak. Ahogy a magyarra fordított Praxis pietatis ezt élőnkbe adja: „Az Úr napjának megszentelésének igaz módja” egyik alapfeltétele, hogy 10 Schneider, Gerhard: Puritanismus und Leibesübungen, Schorndorf, Hofmann, 1968 (Beiträge zur Lehre und Forschung der Leibeserziehung, 33); Sandgruber: i. m. 11 uo. 12 Online Etymology Dictionary, www.etymonline.com. 13 Klein, Ernest: A comprehensive etymological dictionary of the English language, 1 -2, Amsterdam, London, New York, Elsevier, 1966-67,1/462; II/496. 14 Szántó György Tibor: i.m. 338. 15 Magyar közegből például Id.. Szentpéteri István: Táncz pestise, Debrecen, Vincze, 1697 (RMK I, 1501), A4v-B1 r. Ennek alaptextusai közismertek (2Móz 32, 6, 18-19; Ézs 58,13-14; IKor 10,7), és a Praxistól, Amesiuson, Voetiuson át a hazai szerzőkig (Martonfalvi, Szentpéteri István) általánosan használt és applikált bibliai helyekről van szó. 82 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
