Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
Fodor Ferenc deuteronomiumi képződmény, akként a tti:: Deutero-ézsaiási. A Deuteronomium és Deutero-Ézsaiás hordozója a kiválasztás gondolatnak, miként a maga módján min- denik könyv az exkluzív monoteizmusnak.50 S ezen kívül mindkettő Isten és Izrael szoros kapcsolatát éli át és hirdeti. Az Ézsaiás 49,7-ben Izraelt mint „megvetett lelkűt, ” a „nép undorát”s „a zsarnokok szolgáját”említi, akit Izrael Szentje elválasztott. A 47,1 pedig az anyaméhtől való elhívásról beszél. A 42,1 a Szolgát (131?) JHVH választottjának mondja, a 41,6 pedig elhívottjának. A kiválasztás és az elhívás tartalmát tekintve egészen rokon kifejezésként említődik. A kiválasztás nem más, mint egy megalapozott elhívás. A kiválasztás fogalmában a kiválasztó személy pszichikai hatása erősebb, benne egy meghatározott cselekvés játszódik le, míg az elhívásban ez a cselekvés kap nagyobb teret. Ezzel magyarázható, hogy a próféták elhívottként s nem kiválasztottként értelmezték magukat. Nekik nem a kiválasztó Isten Lelkében végbemenő folyamatokkal van dolguk, hanem az őket szolgálatba hívó vagy szolgálatba kényszerítő elhívó szóval. Tartalmilag van rokonság az elhívás és a kiválasztás között. Isten missio- jának az alapja a vocatio és az electio. Ami az elhívást és a kiválasztást mégis megkülönbözteti, az a kiválasztásban meglévő ítélet, mely a kiválasztottat az elvetetthez képest, mint elfogadottat elhatárolja. Az elhívásban az elfogadásnak ez a mozzanata hiányzik. Az Ábrahámnak szóló elhívásban (lMóz 12,1 kk.) JHVH igénye „minden népek” felé irányul, a kiválasztásban azonban magával a kiválasztottal van dolga. Az elhívásban a JHVH kollektív, missziós igénye szólal meg egy emberen keresztül a világhoz, a kiválasztásban pedig szubjektív igénye Izraellel szemben, de szintén a világért. Az elhívás szubjektív jellegét a személyes megszólítás adja. Az elhívásban a kölcsönösség, a partneri viszony dominánsabb, hiszen az elhívó szóra szavakkal vagy tettekkel válaszolni kell, ezzel szemben a kiválasztásban ez az elem kevéssé hangsúlyos. A kiválasztásban a kiválasztó személy szuverenitása kap nagyobb teret. A PRÓFÉTAI BESZÉD TARTALMA A Deuteronomista Történeti Mű a prófétai igehirdetés üzenetét ebben a rövid mondatban foglalja össze: „Ezért az Űr így intette Izraelt és Júdát összes prófétája és látnoka által: Térjetek meg gonosz útjaitokról! Tartsátok meg parancsolataimat és rendelkezéseimet: mindazokat az utasításokat, amelyeket őseiteknek adtam, és amelyeket az én szolgáim, a próféták által küldtem el hozzátok!” (2Kir 17,13). Tehát ebben az írásműben maga az Ószövetség tárja fel nekünk a prófétai igehirdetés foglalatát (vö. Zak 1,4). Kérdés, hogy az egész Ószövetségre érvényes-e ez a summás tétel, vagy csak arra az írásműre, ahol jelenleg olvasható? Néhány gondolatban vizsgáljuk meg ezt. Ha ez a Deuteronomista Történeti Mű foglalatában így van, vizsgáljuk meg röviden azokat a próféciákat, amelyek ezt megelőzően keletkeztek, és a vizsgálódás által döntsük el, hogy a VIII. század próféciáira ebben az összefüggésben mi jellemző. Van-e e korszak próféciáinak külön üzenete vagy a Deuteronimista Történeti Mű csupán Jeremiás 50 VRiEZEN,Th. C: Die Erwählung Israels nach dem Alten Testament, Zürich, Zwingli Verlag, 1953,49. 44 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
