Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fodor Ferenc: A prófétai lelkülét mint a lelkészi identitás meghatározója
Fodor Ferenc levelekben, ahol a levelet maga a levelet vivő küldött olvasta fel, és mint aki parancsot teljesít, ezzel a tulajdonképpeni neki szóló utasítással kezdte az olvasást: „Ezt mondd a királynak (ti. a levél címzettjének): Ezt mondja az én uram (azaz a levél küldője). ” Az összehasonlítás azért érdekes, mert szemlélteti, hogy a próféták valóban nem a maguk gondolatait mondták, hanem azt, amit az Örökkévaló rájuk bízott, mint üzenetvivő követekre. Vriezen azt mondja, a próféta beszél, aki Isten igéjét közvetíti. Amikor Isten hírnöke, követe Ura igéjét ajkára veszi, és továbbadja, abban a formában teszi, ahogyan Urától vette. Amikor az Űr én-formában beszél, a próféta hűséges hírnökként én-formában továbbítja azt.40 Ebből a mai igehirdetői identitás számára az szűrhető le, hogy az ige hirdetője nem tehet hozzá semmit sem ahhoz, amit mondania kell. De semmilyen külső körülmény késztetésére nem is vehet el belőle semmit. Az igehirdetés halálosan komoly dolog. A próféták számára a ír nem csak szó, nem is gondolat vagy idea, hanem annál sokkal több. Esemény, ami összekötődik a történelemmel, az idővel. A 'bx mm* -m TPl (Ez 18,1) formula szépen kifejezi ezt. A prófétai igehirdetés nem az események után kullog, hanem eseményt teremt. Isten szava történéssé válik a próféta ajkán. Történetivé teszi magát azáltal, hogy a történelemben élő emberhez szól. A prófétai tiszt betöltésével összefüggésben említődik a „felkenetés,” ami az isteni kiválasztás látható jele, az isteni küldetés és megbízatás kultikus-szimbolikus kifejezője volt. A prófétai felkenetéssel kapcsolatban azonban nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a megbízón. AzlKir 19,16b szerint Illés azt az utasítást kapta, hogy kenje fel Elizeust. Próféta felkenéséről ezen kívül az Ézs 61,1 versében van még szó, ám ezeken a helyeken Zimmerli szerint a szó átvitt értelmével kell számolnunk. Lényeges itt, hogy az elhívásra vonatkozó döntés Istentől indul.41 Legjobb „felhatalmazást” értenünk alatta.42 A felkenetés és a Lélek vétele számos esetben összefügg (2Sám 23,1 -7; 1 Sám 16,13). Általa válik a próféta feladata betöltésére felhatalmazottá. Az Ézs 61,1 versében megjelenő próféta az eljövendő üdvkorszak meghirdetője, aki elhívatására mutat rá. Azért teheti ezt, mert az isteni Lélek erre őt alkalmassá tette (vö. 11,2), és mert felkenetett (vö. lKir 19,16). Ebben különbözik a fogság előtti nagy prófétáktól. Náluk a Lélek vételére vonatkozó utalás nem jellemző, helyette az egyszeri elhíváson alapuló, de meg-megújuló isteni üzenet továbbadása hangsúlyos. Az Ézs 61,1 névtelen prófétája a fogság előtti prófétáktól eltérő módon a felkenetés 40 Vriezen, Th. C: Theologie des Alten Testament in Grundzügen, Wageningen - Holland, Verlag H. Veenman & Zonen, Neukirchen Kreis Moers, Verlag der Buchhandlung des Erziehungsvereins, é. n. 220. 41 Zimmerli, Walther: Grundriß der alttestamentlichen Theologie, Theologische Wissenschaft, Stuttgart, Berlin, Köln, Mainz, Verlag W. Kohlhammer, 1978, 85. Hasonlóképp foglalnak állást a régebbi írásmagyarázók is (Duhm, Bernh.: Das Buch Jesaja, Handkommentar zum Alten Testament [hrsg Nowack, D. WJ, Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht, 1892,425.; Marti, Karl: Das Buch Jesaja, Kurzer Hand-Commentarzum Alten Testament, Tübingen, Freiburg i. B. und Leipzig, Verlag von J. C. B. Mohr [Paul Siebeck], 1900, 385.). 42 Westermann, Claus: Das Buch Jesaja, Das Alte Testament Deutsch 19., Göttingen, Verlag von Vandenhoeck & Ruprecht, 1966, 291. 40 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
