Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - INTERJÚ - "Isten mindig, mindent szépen elrendezett" - Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral
Gyülekezetekbe én nem járogattam szolgálni. Csak a hajdúnánási gyülekezettel volt továbbra is aktív kapcsolatom. Többen voltunk Nánásról teológusok, szeretetven- dégségekre, ünnepségekre, gyülekezeti szilveszterezésre hazamentünk, szolgáltunk. Részt vettem a kórházmisszióban. Volt beteg, akit éveken át rendszeresen látogattam. Bekapcsolódtam a Németh József — akkor még orvostanhallgató — által szervezett zsidómisszióba, ami megjelenésében diakóniai jellegű volt: a koncentrációs táborokból hazakerült időseket, betegeket látogattuk, segítettük, ahogy tudtuk. A fő cél az Ezs 40,1 volt: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!” Voltak meghatározó élményeim, megtapasztalásaim. Az élmények, megtapasztalások számomra valami mást jelentettek és jelentenek, mint amit általában értenek alatta. Röviden: Az Úr megismerését. Teológiai gondolkodásomat kezdettől fogva mind a mai napig a Szentírás határozta és határozza meg. A Szentírás szent írás. Amit Istenről, hatalmas tetteiről ír, az mind igaz. Ha azt olvassuk: „Ezt mondja az Úr”, „ezt mondta, így szólt Jézus”, „ezt jelentette ki a Szentlélek”, akkor azt valóban az ÜR, Jézus Krisztus, a Szentlélek mondta. Van jogos szövegkritika, de a Szentírás „tárgyi kritikáját” a leghatározottabban elutasítottam és elutasítom. Ezzel nem vagyok egyedül. Az én teológiai gondolkodásomat azok az élmények, megtapasztalások határozták meg, amelyeket Isten gyermekkoromtól kezdve adott és ad. Voltak professzorok, teológusok, akik hatással voltak rám, akiktől sokat tanultam, de nem lettem „pákozdys- ta”, „törökista”, „barthiánus”, s lehetne folytatni a sort. Az eddigiekből már kitűnik, hogy én Pákozdy László Mártontól kaptam a legtöbbet: családi légkört, melegséget. Teológia, világszemlélet tekintetében a bibliateológia megszeretését, a távlatokban való gondolkodást, a távlatok, a nagy összefüggések keresését. A zsidókérdéssel való foglalkozást. Az amszterdami világgyűlés (1948) a következő nagygyűlésre tanulmányi témának tűzte ki a tagegyházak számára a zsidókérdést. „Antal, ez a holnap nagy kérdése. Nem volna kedve foglalkozni vele?” Hát volt, egy életen át. A foglalkozásból pályamunka, kápláni dolgozat és „Örök szövetség” lett, ami előbb kivonatosan (1995), majd teljes szöveggel is megjelent (1996. 1997. 2011). Jellemző volt rá a társadalmi kérdések világméretű szemlélése. Többször is mondogatta: „A következő világháborút az éhezők fogják vívni a jóllakottakkal szemben.” Ez indított a „Brot für die Welt” mozgalom honosítására. Dr. Bartha Tibor püspök úr elé vittem az ügyet. Kedvező fogadtatásra talált. Egy országos konferencián kaptam 10 percet, hogy ismertessem az elgondolásomat. S aztán — Afrika-vasárnap lett belőle. Erre is el lehet mondani: „Nem ilyen lovat akartam.” Meg kell említenem még Török Istvánt - az „új teológia” és szemléletek szigorú biblikus kritikájával és bölcs útmutatásával: „Az egyházban nem az történik, ami a Zsinaton történik, hanem az, ami a gyülekezetekben történik. Ezért pedig ki-ki a maga helyén felelős.” Czeglédy Sándor a II-V. évfolyamnak tartott „minta prédikációival” mutatta meg számomra, hogyan lesz a textus „aranyalma ezüsttányéron”. Tóth Endre pedig azzal formált, hogy „Bandi bácsi” volt. Persze, nem csak ezzel... „Isten mindig, mindent szépen elrendezett" 2015 -4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 17
