Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - INTERJÚ - "Isten mindig, mindent szépen elrendezett" - Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral
Interjú dr. Nagy Antal Mihály nyugalmazott teológiai tanárral Szüleim istenfélő emberek voltak. A hit gyakorlását alapvetően meghatározta a tanyasi, gazdálkodó életforma. Nagy munkák idején nem volt különbség a hétköznap és vasárnap között. Csendesebb időszakokban és télen Apánk vasárnapokon rendszeresen járt istentiszteletre, s a jószágok körüli teendőkön kívül más munkát nem végzett. Ami ennél talán többet mond: Láttam, hogy ősszel és tavasszal a szántás-vetés, nyáron az aratás kezdete előtt mindig megállt, levette kalapját és imádkozott. Anyánk a hat gyermek, a házi és az „asszonyi teendők” mellett nem járt templomba. Amikor Apánk hazajött a templomból, mindig megkérdezte: Miről prédikált a pap? Nem sokkal a háború után a Dobos Károly evangelizációs szolgálatait együtt hallgattuk. A hit világával való ismerkedés talán minden ember életében misztérium. Az én életemben mindenképpen az volt. Visszatekintve, ez úgy történt, hogy az Istenben való hitet, az Isten és az ő háza iránti vágyat „hoztam magammal”. Az elemi iskola elkezdésétől tanultunk „hit és erkölcstant”, de ennek nem volt számomra különösebb jelentősége, „a hit világával való ismerkedés” az élő Istennel való „ismerkedést” jelentette, ahogyan ő elém jött, s már gyermekkoromban elkezdte megismertetni magát velem. Később, a megtérésem után a Szentírás, a Szentírásban foglaltak megtapasztalása lett a meghatározó: Isten, Jézus Krisztus az, akinek a Szentírásban és a Szentlélek által kijelentette és kijelenti magát. Az elemi iskolát - akkoriban így nevezték - a hajdúnánási református iskolában végeztem el, végig osztályelsőként, ami azt is jelentette, hogy az első pad első helyén ültem. Gimnáziumi tanulmányaimat a Hajdúnánási Református Gimnáziumban kezdtem (1-6), a 7. osztályt népi kollégistaként Budapesten, az Állami Szent Imre Gimnáziumban végeztem el, a 8. évet Hajdúnánáson kezdtem, és Budapesten, a Lónyai Református Gimnáziumban fejeztem be, ott érettségiztem - a matematika elégséges miatt - jó eredménnyel. Az, hogy miért volt ez a „változatosság”, a későbbiekben kiderül. A megtérés nem csekély gondot jelentett számomra. Sokáig nem is szembesültem vele. Isten a megtérés dolgában is mindent szépen elrendezett. Hajdúnánáson gyermekkoromban az evangelizáció, a megtérésre hívás ismeretlen volt. Balla Árpád lelkipásztorral „tört be”, közvetlen a háború után. Máshol azonban már voltak evange- lizációk, evangelizációs konferenciák, Alcsúton a Bethánia, Balatonszárszón az SDG (Soli Deo Gloria Szövetség) rendezésében. Ezekről hallottam is, de az, hogy - SDG-s lévén - Szárszóra eljussak, teljességgel kilátástalan volt. Nyáron sok volt a munka, kellett a dolgos kéz. Történt azonban, hogy az egyik anyai nagybátyám, aki a háború előtt Székesfehérváron pénzügyi tanácsos volt, gyermektelen lévén a rokonság körében örököst keresett. A város közelében, szép villával olyan 16 hold gyümölcsöse volt. Mi sokan voltunk testvérek, ezért feltette a kérdést Szüleimnek, nem adnának-e egyet neki örökbe a hat közül. Csak én jöhettem számításba, én meg olyan vállalkozó szellemű gyerek voltam, így aztán iskola végeztével a nyarat a nagybátyámnál töltöttem. 14 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-4
