Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Ötvös László: Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkásságáról
Ötvös László meg az értekezésben közölt textuárium alapján, hogy minden szent írót - Júdás kivételével - megszólaltat az igehirdetéseiben. Az esztétikus kötet címoldalán Makkai Sándor professzor fényképe szerepel, a tartalmas, hatalmas forrásanyag felhasználásával megírt értekezés méltán kapta a summa cum laude minősítést. A szerzőnek Makkai értekezése a fontosabb munkáival — Jakab levelének magyarázata, a Barmeni Hitvallás közlése, a Heidelbergi Káté magyarázata — együtt egyháztörténeti jelentőséggel bír. Végezetül hadd idézzem a szerző, Fekete Károly rektor összefoglalását, ami a megjelent értekezés külső borítóján a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet grafikájával ( Zsigmond A.) együtt található: „Makkai Sándor igehirdetői személyisége, missziói elkötelezettsége, nevelői adottságai és poimenikai munkássága megkerülhetetlen alakjává teszik őt a XX. századi magyar teológiatörténetnek. Nélküle egy sajátos színnel lenne szegényebb a magyar református teológiai gondolkodás. Bátran mondhatjuk, hogy nem is érdemes megkerülni, mert a református öntudatban megüresedett, ébredés és egyház feszültségét naponta érző, sablonprédikálásba belefáradt, iskolaharctól és kisebbségi vitáktól hangos magyar reformátusságunk kontextusa analóg a Makkai korával. Nem hiábavaló tehát gondolatcserére lépni a gyakorlat és az elmélet terén egyaránt jártas Makkaival, mert még gyarlóságaival is tanítónk! Egész életében arra törekedett, hogy legyen magyar teológiai tudományosság, s ennek legyen saját színe.” Ajánlom tehát a kötetet a Doktorok Kollégiuma minden tagjának, lelkipásztornak és a bibliai kijelentés után vágyakozó minden atyámfiának! 130 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015 - 3
