Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - RECENZIÓK - Ötvös László: Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkásságáról
RECENZIÓK Ötvös László MAKKAI SÁNDOR GYAKORLATI TEOLÓGIAI MUNKÁSSÁGÁRÓL Makkai Sándor (1890-1951) erdélyi püspök, debreceni professzor, jelentős szépíró korai elköltözése megdöbbentette a debreceni kollégiumot, az egész Tiszántúlt és Erdélyt, valamint a Kárpát-medencét. Egy debreceni teológa, a professzor lelkes szemináriumi hallgatója, aki gyakran megfordult az otthonában is, a tanítómester utolsó pillanataiban együtt volt az ágya mellett imádkozókkal. Később elbeszélte, hogy különös döbbenetét látott az eltávozó arcán, majd valami csodálatos megnyugvást. Több kedves tanítványa ma is őrzi, őrizzük ezt az eltávozását a nagy hatású tanárnak. Emlékezetre méltó az akkori tiszántúli püspöknek a búcsúzása, aki többek között azt mondta, hogy az erdélyi fejedelmek tekintélyével jöhetett volna közénk Kolozsvárról Debrecenbe, de ő szerényen - börtönt is csendesen elhordozva -, mindenki szolgájaként érkezett és forgolódott az egyházban. Makkai Sándor professzort — halála előtt — egy kollégiumi diák préceszen hallgatta utoljára. Az igehirdetés szolgálata alatt úgy érezte az egyik studens, hogy a professzor titokzatos örökségét hagyta hallgatóira, tanítványaira. Az említett studens, kollégiumi gimnazista verssel búcsúzott a nem sokkal azután elhunyt professzortól, ebből való az alábbi néhány sor: „ A vak, ős éjszaka most már csak sziszeg, /Az izzó oltár pedig hevesen perceg./ Te pedig közben fejeddel mi módra,/ Tűzön át bevonulsz a Pantheonba./ Születő gyermek kínja ül lel- kemre,/ S a tengeri mulasztás kő élménye.../ Sokunknak nézni kell ezt az oltárt,/ Hogy lássunk tűzből kiröppenő madárt.”/ (Ötvös László: A második mérföldút, 1989,13) Az egykori diák hat évtized után, nyolcvanon túl, őszülő fejjel megérhette, hogy Fekete Károlynak, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorának, az elhunyt professzor utódjának a doktori disszertációját 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 127