Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Füsti-Molnár Szilveszter: Kik azok, akik az Istent tisztelik ezen a helyen? Ki az ő Istenük?

KÖZLEMÉNYEK Főtiszteletű Akadémiai Közgyűlés! Kedves Vendégek! Kedves Testvérek! Kik azok, akik az Istent tisztelik ezen a helyen? Ki az ő Istenük? Füsti-Molnár Szilveszter KIK AZOK, AKIK AZ ISTENT TISZTELIK EZEN A HELYEN? KI AZ Ő ISTENÜK?* * Tanévnyitó beszéd, elhangzott 2015. szeptember 6-án a sárospataki refor­mátus templomban. Több mint jelzésértékű ez a nagyszerű alka­lom, amikor is a Sárospataki Református Egy­házközség és a Sárospataki Református Teoló­giai Akadémia közösen van együtt tanévnyitó istentiszteleten. A címben felvetett kérdések­kel együttlétünk céljára és lényegére igyekszem rámutatni. jelek sokasága vesz bennünket körül. Év­százados, gyönyörű templom, aminek tornya a menny felé mutat. A Református Kollégium lenyűgöző, masszív épülete, ami a megma­radás és újrakezdés szimbóluma is lehet, ha nem feledkezünk meg arról, hogy küldetésünk legfőbb iránya mindenkor Isten szolgálata. A Teológia zászlója, amin az angyal hirdeti a Kollégium vészterhes korszakaiban megismert és megtapasztalt isteni igazságot: „Féljétek az Istent és néki adjatok dicsőséget”. Szimbólu­mok, melyek a hit, ismeret, tapasztalat vagy éppen álmok, vágyak, egy világos értékrend lenyomatai. A mieink is lehetnek, és tőlünk egészen idegenné is válhatnak. Időről időre magukkal ragadhatnak, lehet, hogy csak nosz­talgikus kívánságokat ébresztve mindaz iránt, amit hiányként élünk meg, vagy némi bizony­talanságot is kelthetnek bennünk, mert már nem egészen ismerjük és értjük, amiről szól­nak. Ellenállást is kiválthatnak, mert már nem érezzük azokat sajátunknak. Közömbösséget is ébreszthetnek, mert minket már egészen más érdekel. Az is jel, hogy most együtt vagyunk. Lehet ez az udvariasságnak, a kölcsönös megbecsülésnek a gesztusa. Tudunk egymásról, számon tartjuk egymást, mindig szívesen látott 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom