Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek létezésünk vagy hitünk szégyenfoltjának.148 A szégyenfolt az, amikor becsukjuk a szemünket, hogy ne lássuk a dolgokat úgy, ahogyan azok az evangélium fényében látszanak. Ugyanilyen illegitim egyoldalúság az is, ha nem vagyunk hajlandóak valódi helyzetünkről tudomást szerezni. A legitim kontextualizálás kritériuma az, hogy evangéliumértelmezésünk megegyezik Jézus Krisztus, az ő kereszthalála és eljövendő országa üzenetével. Evangélium- és kultúraértelmezésünk korlátozottságát úgy tudjuk legyőzni, ha elkötelezzük magunk arra, hogy számot adunk arról a tágabb keresztyén közösség előtt, saját református és az ökumenikus közösség előtt is.149 TiLLiCHnél, BARTHnál, NEWBiGiNnél és az 1995-ös jeruzsálemi konzultáció nyilatkozatában egyaránt megtaláljuk a Jézus Krisztusra mint végső kritériumra való hivatkozást. Barth a világi példázatokról írva szintén kritériumként jelöli meg, hogy azok minden idők communio sanctoriumába vezessenek be, míg NewbiginmI egyértelműen és hangsúlyosan megfogalmazásra kerül az ökumenikus dialógus szükségessége az etnocentrizmus és relativizmus hibáinak elkerülése érdekében. Az előző bekezdésben hivatkozott Vroom egy későbbi írásában150 a teológia evangéliumhoz való hűségének hangsúlyozása mellett a teológiának azt a feladatát is kiemeli, hogy közvetítse az evangéliumot különböző kultúrájú embereknek, számukra érthető fogalmakkal. Vroom a vallási nyelv evokatív (emlékeztető, emlékezésre hívó) jellege mellett érvel, mely tele van metaforákkal és narratívákkal. Az evokatív nyelv valóságosan kapcsolódik a kultúrához, sikere attól függ, hogy az emberek figyelmét képes-e a láthatatlanra (vissza)irányítani. A metaforák az üzenetet az egzisztenciális tapasztalatokhoz kapcsolják. Amennyiben egy metafora segít megmagyarázni és közvetíteni az evangéliumot, legitimnek tekinthető. Ez azt is jelenti, hogy a más forrásokból származó fogalmak kiválasztása és használata nem lehet önkényes: relevánsnak kell lennie ahhoz a helyzethez, amelyben a megszólított (befogadó) él. Ilyen kontextualizáció történik akkor, amikor egy konkrét személy, csoport szükségleteire tekintettel választjuk ki az evangélium valamely elemét.151 Kraft dinamikus ekvivalencia megközelítése is erre az evokatív jellegre helyezi a hangsúlyt, amikor a kijelentés megértésre és válaszadásra ösztönző jellegéről beszél. Tillich pedig kifejezetten azt tartja kívánatosnak, ha a teológiai válasz formájához az emberi létezésből fakadó kérdések adják a szempontokat. A kijelentés így egyben kijelentés az ember számára arról, hogy létezésének végső értelme abban teljesedik ki, hogy válaszol, „egzisztenciálisan rezonál”152 Isten őt kereső szere- tetére. A kijelentés ebben az értelemben kommunikáció, melynek van egy szubjektív „befogadó” és egy objektív „közlő oldala”.153 Ez a kétoldalúság egyben feltételezi azt is, 148 Vroom tanulmányának kiindulási kérdése, hogy a kontextualitás lehet-e több, mint eltávolíthatatlan „legitim folt" (legitimate stain) a kijelentés teológiáján. Uo„ 35. 149 Uo„ 50-51. 150 Vroom Hendrik M.: Is Not All Contextual Understanding of the Gospel Syncretism?, Journal of Reformed Theology 3, 2009, 274-287. 151 uo„ 285. 152 Vasady: A hit misztériuma, Sárospatak, 1931, V. fej. „A hit mint exisztenciális rezonálás", 53-63. 153 Sikes, W. Walter: Revelation and the Search for Salvation - Conditions and Character of Man's Quest for Meaning, Encounter 18,1957/1 (37-44), 39. 2015 -3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 93
