Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek ség primátusa, ami egyben a gonosz és a szenvedés realitásának elismerését is jelenti; elkötelezettség az igazság keresésére az egyház közösségén belül: ami rombolja a közösséget, az ellenjelként szolgál.132 Emellett egyre hangsúlyosabbá válik az az elképzelés is, hogy nemcsak egy adott kultúrának kell hatással lennie az evangélium értelmezésére, hanem maga az evangélium minden kultúrát prófétai kritikája alá von. Az Egyházak Világtanácsa 1996-os Salvador de Bahíaban (Brazília) tartott missziói világkonferenciája már ebben a megközelítésben vizsgálta evangélium és kultúra kapcsolatát. A korábbi missziói világkonferenciákkal ellentétben az 1996-os egyetlen főtémával (Called to One Hope — The Gospel in Diverse Cultures) foglalkozott. Témánk szempontjából az I. („Authentic Witness WITHIN Each Culture”) és a IV. („One Gospel - Diverse Expressions”) szekció megállapításait tartjuk bemutatásra érdemesnek. A konferencia a kultúra tág értelmezését vette alapul, mint amibe beletartozik az emberi cselekvés minden vonatkozása, még a vallás is. A kultúra pozitív megközelítése — mint ami a missio Dei felfogásban gyökerezik — már a Nemzetközi Misz- szió Tanács (IMC) willingeni (1952) konferenciája óta egyre inkább megerősítést nyert.133 A brazíliai világkonferencia hangsúlyossá tette, hogy nincs evangélium, ha nem inkulturálódik: az evangélium közlése mindig a nyelv, emberi cselekedetek, közösségi élet, ünnepek és szokások révén történik. Nem tehetünk szintbeli különbséget a kultúrák között: „Kijelentjük, hogy a pünkösd napján kitöltetett Szentlélek minden kultúrát képessé tesz arra, hogy közvetítse Isten szeretetét, és nincs olyan kultúra, amely kizárólagos normát jelentene Istennek az emberekkel való viszonyában.”134 Három tendencia adta ennek az állásfoglalásnak a kontextusát: egyre tágabb körben érintkezik a keresztyénség más vallásokkal és kultúrákkal; az őslakosok és bennszülöttek önazonosságának megnyilvánulásai egyre öntudatosabb módon történnek; a különböző kultúrák és hitek dialógusa egyre sürgetőbbé válik a Föld fennmaradása érdekében.135 Ami még ennél is nagyobb hangsúlyt kapott, az a kultúra ambivalens voltának megerősítése: „ A kultúra lényegét tekintve se nem jó, se nem rossz. Mindkettőre megvan a hajlama. [...] A kultúra Isten kegyelmének gyümölcse, ugyanakkor az emberi szabadság területe.” Minden kultúrában vannak jelei Isten Szentlelke jelenlétének, ugyanakkor a bűn minden emberire hatással van, a kultúrára is: „Minden kultúrának vannak olyan elemei, amelyek élettagadóak és elnyomóak, amelyek megvetik az emberi kapcsolatok alapvető értékeit.”136 A kultúra többé nem tabu (sem északon, 132 On Intercultural Hermeneutics, 249. 133 Matthey, Jacques: Salvador among the World Mission Conferences of this Century, International Review of Mission 86, 1997/340-341 (19-26), 19. 134 Acts of Commitments 4. pontja. A konferencián elfogadott állásfoglalások i,We affirm...") egyben kötelezettségvállalásokat G,We therefore commit ourselves to...") és további feltárásra váró területeket (,,We shall continue...") is megfogalmaztak. 135 Langerak, Ana: The Commitments of the Salvador Conference - A Window on World Mission Today, International Review of Mission 86,1977/340-341 (27-39), 33. 136 Az I. szekció által elkészített dokumentumból idéz Matthey: i.m., 20. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 89
