Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek

közvetítővé, ami által a Lélek beléphet valakinek az életébe.”31 Tillich végső soron arra a következtetésre jut, hogy mivel minden részesedik a lét alapjában, végtelen számú olyan vallásos és kulturális dokumentum létezik — és ebbe beleérti nemcsak a magas, hanem a populáris („átlagos, kisszerű és közönséges”32) kultúra produktumait is, amely Isten Igéjévé lehet, „amennyiben oly módon találja el az emberi elmét, hogy végső meghatározottságot teremt.” Az együttállás mellett további kritériumot is megnevez: a bibliai szavak a próbakövei annak, hogy „mi lehet Isten Igéjévé, és mi nem.” Csak az válhat Isten Igéjévé, ami összhangban van a hit és a szeretet szabályával: „Semmi sem lehet Isten Igéjévé, ha ellentmond a hitnek és a szeretetnek, melyek a Lélek munkái, és amelyek a Krisztus Jézusban megnyilatkozott Új lét létesítői.”33 Végső soron tehát Jézus Krisztus a kritérium és végső kijelentés.34

Ennek a végső kijelentésnek azonban Tillich szerint a kultúra új kifejezési formákat ad minden egyes új helyzetben:

„...a teológiai válasz formája nem független az egzisztenciális kérdés formájától. Ha a teológia válasza az ember elidegenedésére »Krisztus«, akkor ez a válasz mindig más formában hangzik el, attól függően, hogy a zsidó legalizmus vagy a görög szkepszis, vagy a 20. századi irodalomban, művészetben és pszichológiában kifejeződő nihilizmus fenyegetése váltja ki az egzisztenciális konfliktust vagy kétségbeesést. Természetesen nem a kérdés teremti meg a választ. A válasz, »Krisztus«, nem emberi alkotmány, de az ember csak úgy tudja felfogni és kifejezni, ahogyan a kérdést feltette.”35

31 Az idézett mondatok előtt Tillich így érvel: „Minden nyelv Isten Igéje lehet, amennyiben a Lélek közvetítőjévé lesz, és van ereje megragadni az emberi lelket. Ez pozitívan és negatívan vonatkozik a bibliai irodalomra és minden más irodalomra is. A Biblia nem tartalmazza Isten szavait (vagy ahogyan Kálvin mondta, az isteni „jövendöléseket"), hanem nagyon sajátos módon az „Isten Igéje" lett. A Biblia egyedisége abban a tényben nyugszik, hogy ez a központi kijelentés dokumentuma, ideértve annak közlő és fogadó oldalát egyaránt. A Biblia azzal a mindennapos hatással, amit az egyházon belül és kívül gyakorol az emberekre, azt bizonyítja, hogy a Lélek a legfontosabb közvetítője a nyugati hagyományban. De nem ez az egyetlen közvetítő, és magában a Bibliában sem minden tekinthető ilyen közvetítőnek. A Biblia számos része potenciális közvetítő, mely csak akkor és annak mértéke szerint lesz tényleges közvetítővé, hogy valamilyen mértékben megragadja az ember lelkét." uo„ 460.

32 „Még egy köznapi társalgás szavai is lehetnek a Lélek közvetítőivé - minként egy köznapi dolog is szert tehet szentségi [sákramentumi] minőségre amennyiben a fizikai és pszichológiai körülmények úgy alakulnak." uo., 461.

33 uo., 461.

34 Ezt így indokolja Tillich: „A teológia első és alapvető válasza a Krisztus Jézus kijelentésének véglegessége kapcsán a következő: akkor végleges egy kijelentés, ha megvan az ereje arra, hogy önmaga elvesztése nélkül nemet mondjon önmagára. Ez a paradoxon azon a tényen alapul, hogy az összes kijelentést meghatározza az a közvetítő, amelyben és amely által megjelenik. A végleges kijelentés kérdése tehát egy olyan kijelentésközvetítő kérdése, amely úgy győzi le a véges feltételeit, hogy feláldozza azokat, és azokkal együtt önmagát." uo., 119.

35 uo., 250.

2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 65