Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek
A kultúra teológiai megközelítései - meghatározó 20. századi modellek amelyeket az a szituáció kínál fel, amelyre éppen feleletet ad.”8 Tillich a korreláció módszerét alkalmazza, mellyel a következőképpen köti össze a kijelentést és a kultúrát: „A korreláció módszere úgy fejti ki a keresztyén hit tartalmát, hogy az egzisztenciális kérdéseket és teológiai válaszokat kölcsönös függő viszonyba vonja. [...] A teológia fogalmazza meg az emberi létezés kérdéseit, és a teológia fogalmazza meg az isteni önmegnyilvánulásból fakadó válaszokat, az emberi létezésből fakadó kérdések szempontjai szerint.”9 Az emberi szituáció elemzésére a kultúra azon területei szolgáltatnak forrásanyagot, amelyek révén az emberek megfogalmazzák létértelmezésüket, egzisztenciális kérdéseiket.10 Ha Tillich saját korában jónak látta kiemelni ezek közül például a költészetet, drámát, regényirodaimat, akkor a mai médiafogyasztási szokások és a médiatechnikai fejlődési trendek ismeretében mi megalapozottan kiegészíthetjük a sort a filmmel. Tillich szerint amíg a filozófia, szociológia, lélektan és esztétika feladata az, hogy ezeket az anyagokat elemezze, addig a teológiáé az, hogy ezeket az anyagokat a keresztyén üzenet válaszához viszonyítva rendezze el.11 A különböző létértelmezések tehát nem válnak a teológia mint Istenről szóló beszéd forrásává, de az isteni kijelentés megszólítja az emberi szituációt: „szól ellene és szól érette”12. Mindez témánk szempontjából azt jelentheti, hogy a kortárs filmes alkotások által megfogalmazott létértelmezések megszólíthatok a teológia számára, illetve létrejöhet teológia és film között egyfajta párbeszéd.13 Tillich AugustinusIioz nyúl vissza,14 amikor Isten és ember közötti kapcsolatról beszél. Az ember az őt transzcendentáló Istentől elidegenedett ugyan, de nem szakadt el végképp. Ebben az értelemben fogalmaz úgy Tillich, hogy az „istenkérdés benne foglaltatik a lét véges szerkezetében”.15 Az ember csak Isten felől értelmezhető. Az ember csak akkor ismerheti önmagát, ha ismeri Istent.16 Az ember vallásos diszpozícióját Tillich a végtelennel való összekötöttségével magyarázza. Az emberben a végtelentől való elidegenedésében is megmarad a végtelen keresésének vágya: „... a véges ember egzisztenciális elkülönültsége a maga végtelenségétől jól kitapintható abban, hogy az ember képes arról a végtelenről beszélni, amelyhez tartozik; az a tény viszont, hogy kérdeznie kell felőle, azt mutatja, hogy elkülönült tőle.”17 Istennek és 8 Tillich, Paul: Rendszeres teológia, fordította Szabó István, Budapest, Osiris Kiadó, 1996,25. 9 uo., 64. 10 uo., 24,66. 11 uo., 66. 12 uo., 248. 13 Ennek lehetőségeiről és az ezzel kapcsolatos elméletekről Id. a harmadik fejezetet! 14 Tillich, Paul: The Two Types of Philosophy of Religion, in Tillich, Paul: Theology of Culture, London - Oxford - New York, Oxford University Press, 1968,10-16. 15 Tillich: Rendszeres teológia, 175. 16 Vö. Kálvin: Institutio 1.1 .i-ii. 17 Tillich: Rendszeres teológia, 64-65. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 61
