Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel
Fodomé Nagy Sarolta csak azért, hogy az objektív igazságot megismerje, hanem azért is, hogy önnön kárhozott sorsa fölé emelkedhessen. Ezzel egybecseng a tehetséggondozás újabbkori pszichológiai megközelítése, amelynek értelmében „a tehetséggondozás a tehetségerők egyedi felszabadítása.”51 Tehát ahhoz is szabadításra van szükség, hogy valaki tehetségét kibontakoztathassa, s ez az evangélium meghallása során végbemehet. Az egyház része lehet annak az egészséges fejlődést szolgáló segítő rendszernek, „amely nem patomorfizál (nem betegségkeresési szemszögből tekint a problémás magatartásra vagy lelkiállapotra), amely nem címkéz (nem ad orvosi nevű diagnózist)”52, hanem az egészség felől közelíti meg a helyzeteket. A hittanóra akkor szabadító erejű, ha konfesszionális. Konfesszionális vallástanításra van szükség, amely Istenről szóló tanítás, annak megfelelően, amint O kijelentette magát a történelemben és végsősoron Krisztusban. Ha a vallástanítás interkonfesszi- onális, akkor valamiféle kevert (szinkretista) ismeretet közöl, és lemond arról, hogy személyes legyen. Ha a vallás konfesszionális, akkor lehet személyes.53 54 A. személyes Isten formál személyiséggé. Megkockáztatjuk, hogy a szuverén ÚR ad bizonyos értelemben autonómiát a személyiségnek, hogy merjen, tudjon önállóan gondolkodni, és értékítéletet hozni. Az ember ugyanis autonom ontológiai értelemben, amennyiben kifejezi azokat a vonásokat, melyek az egyik egyedet a másiktól megkülönböztetik. Ez a jellem azonban sohasem lehet autonom, vagyis nem lehet független sem önnön ösztöneitől, sem másoktól.34 A konfesszionális vallástanítás tárgya a bibliai történet (tradíció) és a káté (tekintély)35. A bibliai történet adja a közösség istentapasztalását és ezzel egyidejűleg et- hosát, a káté pedig azt a gyakorlati életformát, ahogyan megvalósíthatjuk a Szentírás üzenetét. A bibliai történet alatt értjük a teremtéstől az új teremtés ígéretéig feszülő ívet, amelyben nem csak narratívákban szólal meg az ige, hanem elvi tanításban, próféciában, tapasztalati bölcsességben, énekben is. Imre Lajos így summázza: „A történet nem önmagában, mint történet nevel. A szociális közösségnek kell egy elv, mely benne megvalósuljon és a történet folyamán testet öltsön. Az az elv pedig az emberből magából nem vehető, s így a közösségből sem, ellenben lehet a közösség ez elv letéteményese és képviselője. Ez a princípium emberen túli, transzcendens. Ez az alapja a tudománynak, melynek feladása az egész igazság feladását jelenti. A spekulááó archimedesi pontja épp ebben az érzékfölötti világban rejlik, melyet nem a tapasztalat ragad meg, hanem a hitfog föl [...] A vallás normatív [erejű], vagyis az egész életet és a nevelés munkáját mint vezető elv határozza meg. Ha így áll a dolog, akkor 51 Bagdy Emőke: Konceptuális alapok, in Bagdy Emőke - Kövi Zsuzsa - Mirnics Zsuzsa: i.m., 24. 52 u.o. 53 vő.: Imre Lajos: Az erkölcsi nevelés viszonya a valláshoz. Értekezések. A Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai szemináriumaiból, Hódmezővásárhely, Nemes Ármin Könyvnyomdája, 1913, 58. 54 Imre Lajos: i.m., 73. 52 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-3
