Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Fodorné Nagy Sarolta: A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel
A tehetséggondozás és differenciálás bibliai-teológiai alapjai pedagógiai-pszichológiai kitekintéssel A HITTANÓRA SZEREPE A TEHETSÉG KIBONTAKOZÁSÁBAN A tehetséges gyermekek szívesen vennének részt hittanóráinkon! A tehetséges gyermek ugyanis többet ragad meg a látszatok mögötti világból, a valóságból. Ezért nem meglepő - amit tanulmányok is igazolnak hogy a tehetséges gyermekek jobban érdeklődnek a vallás iránt, jobban keresik az élet értelmét, és ez az érdeklődés bennük korábban kezdődik az átlagnál.48 Sajnos azonban a tehetségek nem mindig érzik jól magukat egyházi alkalmainkon. A tekintélyelvű nevelés a gyermekkorban még el tudja fojtani a bennük lévő ádag feletti kíváncsiságot, néha alkalmatlankodó kérdéseiket, kritikus megjegyzéseiket. Fiatal és felnőtt korukra azonban gyakran a hivatalos egyház peremére kerülnek. Némelyikük számára az egyház rideg, fullasztó, lassú felfogású, nehézkes észjárásra berendezkedett hely.49 50 A tehetséges gyermek gyakran frusztrálódik az egyházban, közösséget nem talál, intellektuális ösztönzéseket nem kap, következésképpen nem csak az egyházban, hanem az életben is nehezebben találja meg a helyét! Ez szomorú az ő elkallódott tehetségére nézve, de a közösségre nézve is, aminek még elretten- tőbb következménye, ha valaki kiválóságát rombolásra használja. A tehetségmentés elsősorban kiválasztódás, amely során valaki felismeri tálen- tumait, Ez a kiválasztódás Isten megszólítása és az arra adott válaszok során tudatosul. A kiválasztódás folyamat, amely folyamatban Isten igéjének központi szerepe van. Az ember nem tudja önmagát másképpen megérteni, csak ha egy örökkévaló és predest- ináló Akarat kegyelmi tényében találja meg a magyarázatát annak, ki ő, és miért ilyen. Ravasz László szavaival: „Énem szerkezetében magammal hozok egy eleve elrendelt minőséget: s ez bizonyos képességek meglétéből és bizonyos képességek hiányából áll. Nem alakíthatom magam úgy, mint a lágy viaszt, csak akkor, ha véletlenül és kivételesen viaszembernek születem; de akkor meg nemcsak kiváltságom, hanem végzetem is a viaszjelleg. De mit csináljak, ha homoknak szültettem, s valaki viaszként akar gyúrni? Hátha márvány vagyok s csak a vésőnek engedelmeskedem vagy érc, és a tüzet várom, hogy segítsen alakulni? Milyen jó, ha valaki tudja, mi az ő eredeti alkata; de milyen ritka dolog, hogy ezt valaki megismerje, hiszen már arra is sokszor kevés az élet, hogy felismerjük meglevő tehetségeinket, menynyivel inkább elégtelen hiányzó tehetségünk felismerésére.”30 Amint Isten elé áll a diák, és az ő igéjét alkalmazza magára, úgy ismeri fel azt az én-t, amely Istentől teremtetett, és újjáteremtődik az evangélium (meg)hallása során. A szabadság igéit, a kegyelem, a megbocsátás igéit kell hallania az embernek nem 48 Kemp, Charles F.: The Church: The Gifted and the Retarded Child, St. Louis, Bethany Press, 1957, 76-77. 49 Pittman, F David: The Gifted Child. Religious Education, 63., No 5., Sep - Oct 1968, 365-370. 50 Ravasz László: Találkozás önmagunkkal. A budapesti rádióban 1931 december 31-én elhangzott előadás, Budapest, Református Híradó Egyházai kiad., (é.n.). 4. 2015-3 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 51
