Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 2. szám - RECENZIÓ - Demeter Márton: Hans Joas: A hit választása. Milyen jövője lehet a kereszténységnek?
Hans Joas: A hit választása. Milyen jövője lehet a kereszténységnek? zunk azzal a vélekedéssel, mely szerint vallás nélkül, illetve Isten ideája, a túlvilági büntetés vagy jutalom eszméi nélkül nem építhető fel erkölcsös társadalom, vagyis a morális jó alapvetően vallásos módon megalapozott. A szerző ezt az álláspontot is kritikai módon kezeli, empirikus és teoretikus érveket egyaránt felsorakoztatva. Egy további fejezet foglalkozik a szekularizáció hullámaival. Ez a rendkívül érdekes diszkusszió arra mutat rá, hogy a szekularizáció, sőt, annak kifejezetten vallásellenes, politikai megnyilvánulásai sem lineáris fejlődési útvonalon haladnak, hanem hullámszerűen, váltakozó irányultságokkal és dinamikával. Ennek talán legmeglepőbb elemzési mintázata a francia forradalom idején kibontakozó szekularizáció elemzése, melyet - mint az Joas könyvéből kiderül - korántsem egyenes ívű szekularizációs folyamatként kell elképzelnünk. Egy következő fontos kérdés a pluralista társadalom értékrelativizmusával kapcsolatos, mely a közkeletű vélekedés szerint esetlegessé teheti a partikuláris hitrendszereket. Joas azonban ezen elképzelés ellen is hatásosan érvel. Végül elérkezünk a könyv alcímében jelzett kérdéshez, amely a kereszténység jövőjével kapcsolatos. Itt Joas olyan, hagyományosan teológiai kérdések rövid interdiszciplináris vizsgálatát kísérli meg, mint a szeretet ethosza vagy épp a személyesség, és arra kíváncsi, mit adhatnak ezek a keresztény értékek a mai ember számára konfesz- sziótól vagy egyáltalán bármiféle vallásos hittől függetlenül. Véleményem szerint az e helyütt olvasható teológiai és filozófiai következtetések, ajánlások itt önmagukban nem túl értékesek, annál inkább a szociológiai elemzések, valamint az ezeken nyugvó következtetések. Az önmagában nem annyira meglepő, hogy Joas a kereszténység jövőjének szempontjából kulcsfontosságúnak tartja a globális gondolkodást, vagyis arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőt talán épp az Európán és Észak-Amerikán kívüli kereszténység mintázatait vizsgálva értjük meg. De a Zárszóban megfogalmazott gondolat, mely szerint — némi leegyszerűsítéssel — a kereszténység nemhogy kivándorol Európából, hanem éppenséggel most vándorol be, már sokkal kevésbé általános. Mindenesetre Joas érvei itt is figyelemre méltóak. A fenti kérdések egyetemes, illetve az ezekre adott válaszok meglepő volta véleményem szerint egyértelművé teszi, hogy A hit választása című könyvet nagy haszonnal forgathatja — a szaktudósokon kívül — mindazon olvasó, aki általános műveltségét frissíteni és az empirikus szociológiai tényékhez igazítani szándékozik. 2015 -2 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 119
