Sárospataki Füzetek 19. (2015)

2015 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szathmáry Béla: Magyarország Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár (4. rész)

Szathmáry Béla is beleszámít (hétfőtől vasárnapig 7 nap szabadság). Ha a helyettesítéséről maga a lelkész gondoskodik, a szabadság kivételéről annak megkezdése előtt 8 nappal a helyettesítő lelkész megnevezésével írásban tájékoztatja az esperest. Tekintettel arra, hogy a törvény tájékoztatási kötelezettséget ír elő, nem kell engedélyt kérnie a szabadság kivételére. Ha a lelkész maga nem tud helyettesítéséről gondoskodni, a szabadság megkezdése előtt 15 nappal kell írásban tájékoztatnia az esperest, s kérni, hogy a helyettesítésről az esperes gondoskodjék. Nem elegendő önmagában a 15 napos határidő betartása, az esperesnek tudnia kell azt, hogy a lelkész gon- doskodott-e a helyettesítésről, vagy azt neki kell megszerveznie. Ha az esperestől kér helyettest a szabadság idejére a lelkész, törvényi rendelkezés folytán egybe­függően 15 napnál hosszabb szabadságot nem vehet ki. Ez a törvényi rendelkezés azonban nem imperativ, tehát ellenkező magatartást nem tűrő, azt kizáró rendel­kezés, így az esperes hozzájárulásával 15 napnál hosszabb szabadság is igénybe vehető, de ekkor már az esperes engedélye szükséges, nem elegendő a tájékoztatási kötelezettség teljesítése. Egyházközségbe beosztott, beosztott lelkész esetén a szabadság legkisebb mérté­ke 21 naptári nap. Tényleges mértékéről és kiadásának rendjéről az elnök-lelkész rendelkezik, 5 napot meghaladó szabadság esetén ezt a szabadság előtt 15 nappal egyeztetni kell. A törvény e szövegezéséből az tűnik ki, hogy a beosztott lelkész is maga dönt a szabadság kivételéről, nem kell hozzá az elnök-lelkész engedélye, a beosztott lelkészt is csak egyeztetési kötelezettség terheli, de épp ez utóbbi kité­tel folytán döntési lehetősége korlátozottabb a gyülekezeti lelkészéhez képest. Ha ugyanis az egyeztetés nem a beosztott lelkész igényének megfelelő konszenzussal zárul, a beosztott lelkész az általa kért időben vagy tartammal nem veheti ki sza­badságát. Intézményi lelkész fizetett szabadságát annak mértékét, kiadását illetően az adott intézményre vonatkozó állami vagy egyházi jogszabályok alapján kell kiad­ni. A szabadság kiadásának joga az intézményvezetőt, az intézményt vezető lelkész esetében a fenntartót illeti meg. Ha a vonatkozó jogszabályok nem határoznak meg szabadságolási rendet, a szabadság kivételének rögzített idejét (pl. tanintéz­ményekben a tanítási szünetekhez igazodóan), a szabadság kiadását kérelmezni kell, s azt a vezető vagy fenntartó engedélyezi. Ez esetben a vezetőt, fenntartót illeti meg az engedélyezés joga, de nyilvánvalóan a vezetőnek, fenntartónak az alkalmazott jogszerű igényét, indokait figyelembe kell venni, hátrányos megkü­lönböztetés nem alkalmazható, az engedélyezési joggal visszaélni nem lehet. A fizetett szabadságot az adott naptári évben, indokolt esetben a következő naptári év március 31-ig kell kiadni. A törvény nem tartalmaz rendelkezést a lel­kész önhibáján kívüli ok miatt kivenni nem tudott szabadság megváltásáról. Ilyen esetben a méltányosság elve alapján a szolgálati elöljáró intézkedésével a szabad­ság ezt követő időben is kiadható, vagy e napokra eső pénzbeli juttatás kifizetése mellett megváltható. A törvény szövegének helyes értelme szerint a lelkészt sza­badsága idejére a stóla nélkül számított pénzbeli javadalmazásának arányos része 102 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 2015-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom