Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: Debreceni Ember Pál és a pataki szellemiség
Csorba Dávid Jelen tanulmányban Debreceni Ember Pál életművét, kiadott és kéziratban maradt írásait vizsgáljuk meg eddig figyelmen kívül hagyott kéziratos források segítségével. Szellemi hagyatékát a korabeli kálvinista mezővárosi kultúrához kötjük, azokhoz a helyekhez (Debrecentől Patakon át Losoncig s Szatmárig; illetve Leiden és Franeker), ahol hatását kifejtette és azokhoz a kapcsolati hálókhoz, amelyekhez kötődött. Bihar (Debrecen), Szatmár (Szatmár), Zemplén (Patak, Hotyka, Liszka) és Nógrád (Losonc) vármegye egyaránt a Magyar Királyság részét képezte, ahol részint a főúri mecenatúra (Rákóczi- és Thököly-birtokok) határozta meg a világ járását, részint pedig a kálvinista vármegyei köznemesség és polgárság irányította mezővárosok. Egyházilag pedig a tiszántúli és tiszáninneni, és egy ízben a dunáninneni kerületet érintette ez az életút, azokat a régiókat, melyek a bécsi irányítástól viszonylag távol helyezkedtek el (Debrecent és Szatmári az ellenreformáció alig, a zsoldos hadak pusztítása már inkább érintette), és meghatározóan kálvinista közeget képviseltek. Ezek azok, amelyek elősegítették Ember Pál külföldi tanulmányait és hazai munkáját is. Ilyen módon csak az irányítja a kérdésfeltevésünket, hogy Debreceni Ember Pál fennmaradt kiadványai és kéziratai tükrében melyik közegben milyen szellemi formák, műfajok fogantak meg, mit engedett és támogatott megszületni egy város szellemisége. DEBRECEN (1661-1682). A cívisváros ebben az időben élte nagy korszakát, három- s esetenként négyfelé is adózott, de a század végén váltotta meg magát, s szerezte meg a török harcok idején végzett szállításáért a szabad királyi városi rangot (1693), majd erősítette meg pozícióját a kuruc harcok után újfent (1715). Az ország legnagyobb kereskedővárosa önállóságára vigyázott a kálvinista hitű szenátusa, mely patrónusi jogokat is felvállalva diákjai továbbtanulására, kereskedői szabadságára, s politikájának neutralitására egyaránt ügyelt. Debreceni Ember Pál - kéziratos feljegyzése alapján - 1661 második felében született Debrecenben, az alsó és középfokú iskoláit is itt végezte a Collegiumban, ahol 1678-ban írt alá a törvényeknek, s lett nagydiák.2 A jelenlegi ismereteink szerint Ember Pál a diákéveit, az 1661 és 1682 közti több mint húsz évet töltötte itt. A cognomenből sejthetőleg debreceni származású családdal van dolgunk. A Debreceni előnevűből számolatlanul sok a variáció,3 de az Ember családnévvel is bőven találkozunk a 17. századi városi jegyzőkönyvekben, némelyikük kisebb városi tisztséget is viselt. Debreceni Ember Pál maga a nevét többféle módon (különböző rövidítésekkel, latinos vagy magyaros rendben, de mindig a három alak megtartásával) jegyezte alá műveinek prelimináriáiban. Mivel egyéb korrelativ forrás nem áll rendelkezésünkre (családi peranyag, ingatlan eladásának bejegyzése etc.), és 2 Intézménytörténeti források a Debreceni Református Kollégium Levéltárában, I, szerk. Szabadi István, Debrecen, TTRE, 2013, 321,2854. sz. 3 Ha csak a nevet szerzett, lelkésszé lett személyeket nézzük Zoványi lexikona alapján: Debreceni Dormány, Fóris, Gele, H., Joó, Kalocsa, Kozma, P., Selymes, Szabó, Szűcs,T., V. etc. Ld. Zoványi Jenő, Magyar Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, kiad. Ladányi Sándor, Bp., 1977.3 94 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2014 I 1
