Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Csorba Dávid: Debreceni Ember Pál és a pataki szellemiség
Debreceni Ember Pál és a pataki szellemiség SÁROSPATAK, 2. KORSZAK (1686-1695). 1686 őszén tért haza Sárospatakra Ember Pál, ekkorra már fejedelmi pártfogója fölött eljárt az idő. A Thököly-fé- le felszabadító harcok rövid interregnumot biztosítottak: az uralkodót azonban a török feketelevesre invitálva rabként magával vitte. A török kiűzését követően a berendezkedő Habsburg-uralommal visszatértek a katolikus papok és katonák, és egymást követték a szabadság köreit kurtító rendeletek. Az iskolaváros lelkészei, tanárai és diáksága 1682 és 1704 között bujdosásban, állandó peregrinációban élt. Az új rektornak, idős Csécsi Jánosnak és a diákságnak nemsokára menekülnie kellett, immáron 1687. Szent György napjától 1695-ig Göncön rendezkedtek be. Ez időtől 1683 és 1695 között itt szolgált Ember Pál, innen ment peregrináció- ra, s ide is tért vissza. Munkáját annak ellenére sem adta fel, hogy visszatérte után 1686 őszén ismét megváltozott a helyzet, és váltakozó előjellel folyt a tusakodás a kálvinista patakiak életben maradásáért egészen III. (VI.) Károly koráig. Ember Pált kamarai edictummal állították félre: ekkor a szentségektől és a templomhasználattól való eltiltást úgy kerülte ki, hogy a szomszédos faluban, Hotykán telepedett le, és innen végezte a patakiak közt szolgálatát. Többször szenvedett börtönbüntetést, de nem tudták megtörni, a szentségek kiszolgáltatását olyan módon oldotta meg, hogy Hotykán a patakban keresztelte meg a pataki reformátusokat. Ebben az időben jelent meg egy halotti beszéde egy kassai nemesember felett, és maradt fenn a pataki kézirattár állományában egy kéziratos prédikációs kötete.23 1694-ben felkérést kapott a losonci gyülekezettől, már a búcsúbeszédét is megírta, végül maradt még majd egy évig. 1703-ban a kurucok harcai megindultak, és Oroszi Pál ezt a pataki határhelyzetet szóvá téve (azaz még mindig fennállt a hotykai végső menedék, azylum helyzete) adta vissza rendeletileg a szabad vallásgyakorlatot Patak számára. Ezt azonban már Ember Pál nem itt érte meg, még jóval korábban, 1695-ben elfogadta a losonciak ajánlatát, s ezzel egy békésebb időszak köszöntött rá. LOSONC (1695-1701). 1695-től Ember Pál északabbra ment, a Nógrád megyei Losoncra, a dunáninneni kerületbe szolgálni, s itt „csendes és békességes lako- zás”-ban élt 6 évet. Egy generációval korábban itt született Csúzi Cseh Jakab, és 1673 és 1679 között itt is lelkészkedett (az 1674-1677-es időközi megszakítással, amíg a pozsonyi vésztörvényszék ítéletével Bukkari börtönében raboskodott, majd Svájcon át tért haza). Ővele még Debrecenben találkozhatott, amikor a válságos 1681-es esztendőben rövid ideig Csúzi Cseh is lelkészkedett a cívisvárosban Nógrádi Mátyás halálát követően. Itt készítette sajtó alá Edom ostora című kötetét (Debrecen, 1682), és idős Köleséri Sámuel utolsó kötetét is éppen ő látta el az egyik köszöntő verssel (Debrecen, 1682).24 Majd kis kitérő után, 1683 és 86 közt, amíg Ember Pál pataki és hollandiai útját járta, lett ismét debreceni lelkész, s kö23 RMKII, 1436; Ember Paulus Debreceniensis, Conciones I - XXXV, [kézirat], [S. I., 1693-1696], 328 pp. = TIREK SRK, Könyvtára (Sárospatak) Kézirattára, jelzete: Kt. 262. 24 RMK 1,1274; illetve RMK 1,1281-1282. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2014 1 1 99
