Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Rácsok Gabriella: Vallás, értelemtalálás, értelemalkotás, mediatizáltság
Rácsok Gabriella munikációs és érzelmi folyamatokban betöltött szerepére.72 Kérdés marad tehát, hogy az értelemalkotás folyamatában különbözik-e a filmes médium szerepe a populáris vagy szórakoztató irodalom, illetve elbeszéléseket széles körben terjeszteni képes egyéb média műfajoktól.73 A film vallási élményt nyújtó funkcióját Clive Marsh inkább a vallás tapasztalati és ritualisztikus dimenziójához kapcsolja: a hatalmas bevásárlóközpontok (katedrálisok) multiplex mozitermei mint kápolnák gyűjtik össze közösségeiket közelről és távolról. A filmsztárokat ábrázoló poszterek ikonként jelennek meg a nézőközönség előtt. A filmvászon szentélye kulturális meggyőződéseket és értékeket közvetítő elbeszéléseivel beleérző és formatív bevonódásra hívja a betérőket.74 Erre a dimenzióra utal Andrej Tarkovszkij megfogalmazása is, amikor a film- művészetnek arról a képességéről beszél, ahogyan „elbűvölte és lelkes hívévé tette a nézőket”. Tarkovszkij ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a filmezés (és tegyük hozzá a filmnézés: az elektronikus adathordozók és az online filmek) megváltozott körülményei miatt a film veszített ebből a hatásából.75 4. Film és jelentésalkotás Jóllehet korunk egyik jellegzetessége éppen a mítoszok, a vallási meta-narratívák elveszítése, továbbra is születnek olyan történetek, amelyek révén az egyén „újra feltalálhatja” és megértheti magát. Ezek nem kifejezetten vallási történetek, de a mai embert érintő átfogó témákkal foglalkoznak, mint például a történelem, lélektan, tudományos és technikai fejlődés kérdéseivel.76 Ez a jelenség arról árulkodik, hogy bár az emberek elszakadnak a vallási elbeszélésektől, továbbra is szükségük 72 McIntyre például a képek episztemológiai, ontológiai, hermeneutikai, konstruktív, univerza- lizáló (kommunikációs vagy kérügmatikus), megvilágosító, szabályozó (előíró), metodikai, argumentáló, evokatív, megerősítő, újrateremtő funkcióit különbözteti meg, amikor a hit, teológia, kép és képzelet összefüggéseit elemzi. McIntyre, John: Faith, Theology and Imagination. Edinburgh,The Handsel Press, 1987.168-176. Morgan a vizuális kommunikációból ismert férfi, illetve női néző elméletek (male/female gaze) mintájára egyfajta szent nézőpontról (sacred gaze) beszél, és ezen belül a következő funkciókat tulajdonítja a képeknek: rendezik a teret és időt, képet adnak a közösségről, közvetítik az istenit vagy transzcendenst, együttműködnek a megjelenítés (reprezentáció) egyéb formáival, hatással vannak a gondolkodásra, elmozdítanak rivális képeket és ideológiákat. Morgan, David: The Sacred Gaze- Religious Visual Culture in Theory and Practice, Berkeley - Los Angeles - London, Universirty of California Press, 2005. 55-73. 73 Hjarvard Dániában végzett kutatásai szerint a spirituális tájékozódás elsődleges eszköze továbbra is a személyes beszélgetés (30,7%), ezt követi a televíziózás (25,7%), a nem szép- irodalmi (filozófia, pszichológia stb.) művek olvasása (14,9%), interneten böngészés (11,5%). A médiaműfajok közül ugyanakkor a jó és rossz harcáról szerzett meghatározó ismereteiket legtöbben valamilyen filmélményhez (41,1%) kötik. Hjarvard:„The Mediatization of Religion" 20-21.1. és 2. táblázat. 74 Marsh, Clive: Cinema and Sentiment- Film's Challgenge to Theology, Paternoster Press, 2004. 3. 75 Tarkovszkij: A megörökített idő, 83. '6 Loughlin: Telling God's Story: Bible, Church and Narrative Theology, Cambridge University Press, (1996) 1999. 9. 82 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 4
