Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: "Eritis sicut Deus" - Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel kapcsolatos összefüggéseibe
Füsti-Molnár Szilveszter Ezeket a nézeteit Kálvin igyekezett alátámasztani a sákramentumok értelmezésénél is. Krisztus mind a két szentséget (keresztség és úrvacsora) a vele való folyamatos közösségre jutás érdekében rendeli el az egyház életében. A látható jelek (res signum): a víz, a kenyér és a bor Krisztus testét, vérét és értünk hozott áldozatát reprezentálják (res signata), annak tényét jelenítve meg - még a „legtompább elméknek” is -, hogy mennyire is valóságos ez az egyesülés: „ a lelkek éppen úgy táplálkoznak a Krisztussal, mint a kenyér és a bor táplálja a testi életet”.31 A keresztség a jele annak, hogy titokzatos módon egyesültünk Krisztussal. Az úrvacsorával élésünk megismétlődő folyamata olyan jel a számunkra, ami meggyőző erővel adja tudomásunkra, hogy létünk ebben a titokzatos egyesülésben találja meg igaz értelmét és életét.32 Összegzés: participatio Christi - koinonia Az alábbi rövid betekintés elegendőnek bizonyulhat arra, hogy Kálvin teológiája alapján az alábbi összegző meglátások a keresztyén lelkiség mai helyzetét gazdagítsák. Az eritis sicut Deus olyan részesedés lehetőségét hordozza magában, ami a teremtésbeli adottságunk sajátos velejárója. Valóban ördögi kísértésről van szó, mikor az ember Istentől történő elszakadásának oka hamisan ezzel a gondolattal realizálódik, és határozza meg jelenlegi állapotunkat. A kálvini teológia kijózanítóan vezethet bennünket vissza ahhoz a lelkiséghez, kegyességhez, amelyben nem kell nélkülöznünk vagy félreértenünk létünk legékesebb tulajdonságát, a keresztyén tanítványságot, és életet magalapozó tétellé válhat ebben a mostani időben is. Kálvin teológiájában az egyetlen megfelelő válasz Isten megszólító és elhívó kegyelmére maga Jézus Krisztus, akiben - és aki által - életre hív bennünket. Ez a felemeltetés nem valami lelkünk mélyében szunnyadó erőnek köszönhető, nem is tudatosan felvállalt keresztyén erőfeszítésként, hanem közösséget jelent. Ez a közösség pedig részesedés Krisztusnak az Atyának adott válaszából, legyen szó az Isten utáni vágyakozásról, az imádságról, az engedelmességről, az elhívásról vagy Isten tiszteletéről. Az Isten és ember oly sok módon megkülönböztethető valósága kapcsolatba hozható. Ennek gazdagsága pedig éppen abban van, hogy saját identitásunk nem feloldódik, hanem fokozódik a Krisztusban. Kálvin a Krisztusban részesedés tanával ad értelmet a keresztyén antropológiának, annak, hogy mit jelent embernek lenni, mit jelent Istennel és egymással közösségben lenni. Kálvin minden panteista felhang nélkül az elsők között mutat rá arra, hogy az Istenben való részesedés olyan alapja az Isten és az ember közösségének, koinóniának, aminek közvetlen forrása az emberi élet Krisztusban történő részesedése. Isten Krisztusban teljesen részesévé vált a mi emberi valóságunknak, mert csak így részesedhetünk emberként az Isten valóságában a Szentlélek által. Az Istenben való részesedésünk emberi létünk teremtésben kapott valóságához vezet vissza a koinóniában rejlő köl31 Inst. 4.17.1. 32 Inst. 4. 18.19. 36 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 4
