Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: "Eritis sicut Deus" - Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel kapcsolatos összefüggéseibe

Füsti-Molnár Szilveszter Részesedés - Communio - Megváltás Kálvin megváltás-értelmezésében nem hagyható figyelmen kívül, hogy mi Krisz­tusban (en Christo) lettünk örökbefogadott gyermekei Istennek: „Krisztus által vagyunk Isten fiai, szabadon és bizalommal kiálthatjuk: Abbá, Atyám!15”Krisztus adventjében a hit által minden eddiginél jobban megnyílik az út Isten mint Atya felé.16 [...] Ezért nem csak atyánknak mondja magát, hanem szó szerint kijelenti: ő a mi Atyánk. [...] De miután szűkös szívünk nem képes ezt a véghetetlen kegyelmet elfogadni, Krisztus nem csak örökbefogadásunk záloga és biztosítéka lett, hanem ugyanezen örökbefogadásként nekünk adta Szentlelkét is, akinek a segítségével bát­ran és hangos szóval kiáltjuk: Abba, Atyán!”17 Isten Atyasága csodálatos metafora arra nézve, hogy megérthessük, ki is Is­ten a megváltásban. Félelem helyet így a bizalom felé mozdulhat el az életünk. Mindezeken túl azonban, amikor a kálvini értelmezésben vizsgáljuk az örökbe­fogadás tanítását, akkor kitűnik, hogy Kálvin kétséget kizáróan egyedül Krisztus­ban látja meg ezt a köteléket:,, olyan kötelék,amellyel az Isten atyai kegyességből magához fűz minket.”18 Amennyiben képesek vagyunk ennek a leírásnak a me­taforikus jellegétől elvonatkoztatni, akkor olyan ontológiai realitás áll előttünk, amely közvetlenül Istennel kapcsol bennünket össze. Ez az istenfiúság pedig el­választhatatlan az Istenben való részesedés tanától: „[...] ténylegesen nem lehet­tek Isten fiai, hanem csak úgy, hogy fiúvá fogadásuk a főre alapult." 19 Kálvin ezt a kapcsolatot a teljes Szentháromságban való részesedésként magyarázza. Ezek szerint a Szentháromság egy Isten munkájával és ökonómiájának elválaszthatatlan egységébe kerül az örökbefogadás, meghatározó szerepet tölt be a kiválasztás­ban20, a justificatiobm21, a sanctificatioban22, az imago Deinél23és a historia salutis- nál24. Butin egyenesen a hívőknek aperichoresisben történő részvételeként értékeli a kálvini részesedés-tan értelmezést, amely a Krisztusban a Szentlélek által a leg­szorosabb kapcsolódás Istenhez és az ő munkájához.25 Kálvin értelmezésében a Jézus Krisztus közbenjárói tisztét megnyitja a lehető legteljesebb következtetések irányába, amely tulajdonképpen a mi megváltott életünket és a Lélek általi Istenben való részesedésünket jelentheti. Mindezek alapján Kálvin a megváltás közvetlen következményét, mint a Szentháromság egy Istenben való részesedést az alábbiak 15 Inst. 2.14.5 16 Inst. 3.2.30 17 Inst. 3. 20. 37 18 Inst. 3.2.32 19 Inst. 2.14.5 20 Inst. 3.25.4 21 Inst. 1.10.1 22 Inst. 3.6.3 23 Inst. 3.11.6; 3.11.8 24 Inst. 2.7.1-2; 2.10 25 Philip Walker Butin: Revelation, Redemption, and Response; Calvin's tTrinitarian Understand­ing of the Divine Human Relationship; Oxford University Press: USA; 43. p. 34 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom