Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Füsti-Molnár Szilveszter: "Eritis sicut Deus" - Betekintés Kálvin teológiájának a keresztyén lelkiséggel kapcsolatos összefüggéseibe
Füsti-Molnár Szilveszter zésben teret engedjünk az Istenhez történő felemelkedés gondolatkörének, ami a református kegyesség, lelkiség lényegéhez járulhat hozzá. Az Istenhez történő felemeltetés gondolatkörének Kálvin értelmezése teológiájának egyik sarokpontjává is tehető. Az emberiség felemeltetése Istenhez az elhívás egységében és a Szentháromság egy Istennel való közösségében adja a keresztyén küldetés alapját és lényegét, hiszen az egész keresztyén történet már önmagában is felemeltetés, ami a személyes és mindenható Isten önkijelentésével kezdődik és végződik, aki az egész teremtett világot várja, hogy visszatérjen hozzá. Kálvin csodálatosan ötvözi egy és ugyanazon mozdulatként Isten alászállását, hozzánk érkezését Jézus Krisztusban, és az Ő felemeltetését mint Isten és az ember közös, folyamatos történetét. Az egész keresztyén élet ennek az alászállásnak és felemeltetésnek a Krisztusban megélt valósága. Röviden - mintegy adalékként - hadd villantsuk fel, hogy Kálvin teológiája hogyan is alapozza meg mindezt a teremtés és a megváltás vonatkozásában. Részesedés - az ember teremtésben kapott természete Az ember Krisztusban történő részesedése, amelynek közvetítésével összekapcsol bennünket a Szentháromság egy Istennel, nem szűkíthető csupán a megváltásra. Az egész teremtett világ úgy jelenik meg Kálvin teológiájában, mint a közösség helye. Krisztus a közvetítő a teremtésben is. Nincs olyan időszak, amikor az emberiség képes lett volna a maga lábán megállni Isten két „kezének,” a Fiúnak és a Szentléleknek támogatása nélkül. Kálvin imago Dei-re vonatkozó magyarázata többek között ugyanerre a részesedésre vezethető vissza. Az ember „nem saját jósága, hanem az Istennel való közössége miatt volt boldog”4 Kálvin részesedés-tana olyan együttlétet határoz meg az Istennel, amelyben minden kapcsolatban van egymással. Éppen azért, „mert természetünkben nincs meg az, amit a mennyei Atya választottainak adományoz”.5 Itt pedig hadd helyezzük a hangsúlyt Isten adományára, ahelyett, hogy emberi természetünk hiánya kerülne előtérbe. így az örökkévaló Fiúban való részesedésünk több, mint valami isteni közbenjárón keresztüli kapcsolódási pont. A Fiú maga Isten, aki nekünk adja magát, hogy egyek lehessünk vele. A normatív emberi természet dinamizmusával szembesülünk a kálvini Istenben történő részesedés ontológiai meghatározásánál, amit Krisztusban való létünk és Krisztus bennünk való léte határoz meg. Az imago Dei és a halhatatlanság Milyen kapcsolat van a teremtmény és a teremtő, az ember és az Isten között? Kálvin az imago Dei és a halhatatlanság két alapvető keresztyén antropológiai meghatározottságát, meggyőződésünk szerint, elsősorban nem tulajdonságként 4 „.. sed Dei participatione fuisse beatum..." (Inst. 2.2.1); Kálvin János: Institutio, MRE Kálvin János Kiadója, Budapest, 2014. (A továbbiakban az Institutiora való hivatkozásnál az itt megjelölt fordítást használjuk.) 5 Inst. 2.2.20 32 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 | 4
