Sárospataki Füzetek 18. (2014)

2014 / 4. szám - TANULMÁNYOK

Az Újszövetség megismerésének határai

lyik kapuig ki dolgozott. Mindenki büszke volt rá, hogy ebben a munkában részt vett. Ezért jegyezték fel ilyen pontosan, de tű foka nevű vagy kisméretű kapura itt sem akadtam. A mindennek utána járni akaró kíváncsiság persze kérdezhetné, hogy nem kellene-e itt a régészeti leleteket megnézni. A kérdés látszólag teljesen jogos, de tudni kell azt, hogy a régi városok az évszázadok során mindig feltöltődtek. Ha valaki járt már Athénban vagy Rómában, láthatta, hogy a régi épületek mintha gödörben lennének. Az utcák mindig magasabbra kerültek, így volt ez Jeruzsálemben is. Képről biztosan ismerős a siratófal tövében kialakított tér, ahol mindig sokan imádkoznak. A képeken is feltűnik, hogy egy nagy gödör alján van ez a kikövezett tér. Jeruzsálemben is az évezredek alatt feltöltődött épületmaradványokat többméteres törmelékréteg alól kellett kiásni, amikor a mai értelemben vett régészeti feltárások elkezdődtek. Ezért nem valószínű, hogy az épületek, pl. a kapuk neve mindezek után megállapítható, mert nem volt kőbe vésett névtábla a kapukon, mint ma a házszám a házfalakon. De azt tudjuk, hogy ha a városkapuknak volt neve Nehémiás idejében, akkor a folyamatosan helyben lakó lakosság nem változtatott ezeken a neveken, tehát a kapuk neve bizonyára ugyanaz volt Jézus idejében, mint ami Nehémiás idején. A mai állapot sokszor azért sem döntő, mert a 19. század második és a 20. század első felében ipari méretekben folyt a Török Birodalom egész területén az ókori műkincsek eladása. Ez Palesztinában a brit mandátum kezdetéig tartott. Röviden az történt, hogy a gazdag európai és amerikai műgyűjtők, múzeumok minden mozgathatót elvittek, amit a helyi török hivatalnokok egy kis baksisért odaadtak. Ekkor kerültek pl. az athéni Akropolisz kődíszei is külföldre. Ekkor már létezett a gépi technika az óriás méretű és súlyos kőelemek leszerelésére, mozgatására. Tehát aki ma megy Izraelbe, csak azt látja, amit otthagytak. így a mai állapot nem mindig mérvadó. Tudunk olyan esetről, hogy egy vagyonos brit arisztokrata egy akkor feltárt, Krisztus előtti zsinagógát szétbontatott és kivitette, majd angliai birtokán felépíttette.

Egyetlen megoldás az, ha a nagy műkincspusztítás előtti állapotot a korábbi részletes leírások alapján megpróbáljuk rekonstruálni. Ilyen leírások a Szentföldre menő zarándokok részére készült, a bizánci korban nagyon elterjedt zarándokkönyvek, proszkinetárionok. Ezekből Kadasz professzor, thesszaloniki egyháztörténész adott ki egy általa felfedezett, 18. századi kéziratot1, amely az akkori állapotokat írja le. Ha a szövegét összevetjük a szakirodalomban hozzáférhető archeológiái leletekkel, akkor feltűnő a megbízhatósága. Meglepően részletesen és pontosan mutat be mindent. Az írója mindent lejegyzett. Megszámolta, melyik kora-keresztyén templomnak hány ablaka volt, hány mellékhajója, még a lámpákat is megszámolta, sőt azt is, hogy ki ajándékozta azokat. Tehát általában nagyon megbízható. Ugyanígy leírja Jeruzsálem ókori épületmaradványait, különös tekintettel a bibliai vonatkozásokra. Azonban az elnevezéstől függetlenül kisebb méretű kapuról ez a zarándokkönyv se tesz említést. Ha lett volna ilyen kapu a 18.

1 S. Kadas: Hói Agioi Topoi, Athén, 1998.(Greek Edition)

Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 4

15