Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dányi Zoltán: Házassági fellkészítés családi életciklusok tükrében
Dányi Zoltán A római katolikus felfogás a házasságot sákramentummá tette az Ef 5.25, 32 alapján. A tan lényege, hogy a házasságot Isten szerezte a paradicsomban, „de Krisztus emelte a hívők számára sákramentumi rangra [...] Azt azonban Róma is elismeri, hogy nem lehet bizonyítani, hogy Krisztus mikor tette a házasságot sákramentummá. Miután a bibliai érvük gyenge, itt is a tradícióra hivatkoznak. A házasság tehát Rómánál szentség és szerződés.”10 Sákramentumként a házasságot elegyháziasította, mindenestől fogva az egyház szuverenitása alá helyezte. Megkötését és döntését a válás kérdésében kizárólagosan magának tartja fenn. A sákra- mentummal való természetfeletti kegyelmet pedig csak az egyház közvetítheti. A katolikus felfogás exegetikailag helytelen, ugyanis az Ef 5.32-ben a „felette nagy titok ez” kifejezést a katolikus teológusok közvetlenül a házasságra vonatkoztatják, holott a Biblia ezt kifejezetten Krisztus és az egyház viszonyára érti. Ha pedig megfigyeljük az eredeti görög szöveget, akkor a mysterion szót találjuk, aminek elsődleges jelentése: titok. A Vulgata ezt sakramentumnak fordítja. Mivel a római katolikus egyházban ez a hivatalos bibliafordítás, ők ez alapján a házasságot sák- ramentumnak nevezik. A Vulgata fordítója ezt a szót használja még a lTim 3.9- ben és az Ef 1.9, 3.9-ben is mindenütt a mysterium szó helyett. Ezen elgondolás szerint, ahol a sakramentum szó megjelenik, mindenütt sákramentumnak kellene tekinteni.11 A református felfogás szerint a „sákramentum külső jegy, amellyel az Úr irántunk való jóakaratának ígéreteit a mi lelkiismeretünkben gyenge hitünk támogatására megpecsételi.”12 Eszerint a sákramentum szent jegy és pecsét. „Sákramentum csak az, amit Jézus Krisztus rendelt, amihez üdvígéretet fűzött, amit látható jegyekkel megerősített, és amit az egész egyház számára adott. Ilyen csak a keresztség és az úrvacsora, mert ezek igazolhatók a Szentírásból”13/Mt 28.18kk; lKor 11.23kk/. A református felfogásunkban a házasságot mi is szent dolognak tartjuk, de nem a katolikus sákramentum értelemben. Mi a házasság szentségét úgy értjük, hogy a házasság Isten rendelése szerint jó és szent.14 Nem emberi elhatározás szülötte csupán, hanem örök isteni végzés eredménye. így nemcsak a férjnek és feleségnek van köze hozzá, hanem Istennek is. Ebből következőleg a házasság nem csupán emberi szerződés, szövetség vagy megállapodás, hanem szent szövetség, Isten törvényének való engedelmesség. Ebben a szövetségben egész lényünkkel jelen vagyunk, így nemcsak testi közösség a házasság, hanem lelki, sőt élet-, sors-, ima-, ideál-, szeretet- és munkaközösség is. Egyszóval a közösségnek teljessége a 10 SEBESTYÉN Jenő: Református etika, Iránytű Kiadó, Budapest-Gödöllő, 1993, 250. 11 KÁLVIN János: A keresztyén vallás rendszere II.kötet, Pápa, 1910. IV. könyv, XIX. rész 743-746. 12 KÁLVIN János: A keresztyén vallás rendszere IV. könyv, XIV. rész 1. in: Fodorné Nagy Sarolta: Ház-házasság-haza, 56. 13 FODORNÉ Nagy Sarolta: Ház-házasság-haza, Kálvin Kiadó, Budapest, 1990, 57. 14 TÖRÖK István: Etika, Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár, 1997,127. 96 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
