Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében Lonovics József tisztában volt a kiegyezés lényeges kérdéseivel, nehézségeit megfelelően érzékelte, s az orvoslás módjára - a kormányzat számára - hasznos észrevételeket tett. A tényleges segítségnyújtást ugyan igyekezett elhárítani, részint mert nehéz feladatnak látta egy sikeres program elkészítését, részint az ellenkező véleményűek balmagyarázatai miatt, véleménye mégis mérvadó lehetett.71 Joggal vélhetjük, hogy akár az 1862. évi Apponyi-féle konzervatív memorandum kialakításához is hozzájárultak, nem is elsősorban konkrét javaslatai, mint selyemfinom- ságú hangulatátadásai.72 A Húsvéti cikk (1865) több ponton egybecsengett ezen előterjesztés lényegi elemeivel, így az elkötelezett konzervatív politikus hozzájárulhatott a „reális 48” elemeinek megvalósulásához. Lonovics még figyelemmel kísérhette a kiegyezés törvényi előkészítéseinek munkálatait, a szerződés március 20-i megkötésének ünneplését azonban a 13-án bekövetkezett halála meghiúsította. A kiegyezés óta eltelt csaknem másfélszáz esztendő alatt a dualizmus kezdőpontja jó pár értékelést ért meg; a kortársak több szempontból szubjektív állásfoglalásától kezdve az egyes kutatók gyakran meglehetősen sajátos, ideológiai indíttatású nézeteiig, egészen az 1967-es konszenzus kialakulásáig. Lonovics az 1860-as években hasonlóan értékelte a szerződést, mint a jelen időszak legtöbb kutatója: reális kompromisszumként.73 Végezetül érdemes kiemelni a levélszerzők hatásának eltérő előjelét. Lonovics érdemeit kedvezően említette számos napilap, kiadvány, levél, nemcsak fénykorában, az 1840-es években, de utolsó éveiben is.74 Pálffyról ugyanakkor a Vasárnapi Újság igen lesújtó értékelést adott: ábrázolásában az egykori helytartó távol állt a hazafiasságtól, ráadásul oly korban, mikor „a jók a haza mellett egyesültek”. Míg Lonovicsot a legtöbb értékelésben halhatatlannak, emlékezetét megőrzendőnek ítélik, Pálffyról azt olvashatjuk, hogy „már régen nem is emlegették, habár el sem felejtették.” Nem feledték „áldásos” tetteit, s noha a mindenkori rendszer meglelevele Pálffy Móricznak. Rajka, 1866. október 15. Uo. ff. 726-727. 71 Lonovics 1862. január 9. A quantum potes, tantum aude (amennyire képes vagy, annyira vállalkozz) elvét maga előtt tartva kezdte e levelét is, azonban a munka oroszlánrésze elhárításának hátterében inkább a bevett formális szabadkozás, illetve egészségügyi okok húzódhattak. 72 Pálffy 1862. februári emlékiratának formálódásához viszont egész biztosan hozzájárult, melyben a helytartó hangsúlyozta, hogy a kormánynak a tárgyalások előkészítésével kell foglalkoznia. Szabad 1979, 700. 73 Tanulságosak lehetnek Kossuth szavai: „Különben én már rég nem élek. Én 67-ben meghaltam... De ha majd eltemettek, akkor föltámadok a sírból. Akkor a Kossuth név igazán hatalom lesz - sokkal nagyobb, mint valaha volt." Herman Ottóné turini naplója. 1893 októbere = Somlyói Tóth Tibor, Diplomácia és emigráció „Kossuthiana", Bp., Magvető Könyvkiadó, 1985 (Nemzet és emlékezet), 183-215, 206. Kiemelések az eredetiben. Vö. Széchenyinek a haza bölcsére irányuló -„Kákosy Aranyos" szerint - féltékenységével: „Ha Deák meghal, s emléket emelnek neki, ugyan mit írnak emlékkönyvére? Azt, hogy népszerű volt! Igen, de mit tett? Mire használta e népszerűséget?" Ld. Kecskeméthy 1987, 111. Hasonlót fogalmazott meg Szemere Bertalan 1861 decemberében. Ld. Szemere Bertalan, Napló (1849-1861), s. a. r. Albert Gábor, Miskolc, Felsőmagyarország Kiadó - Bíbor Kiadó, 2005,481. 74 Lásd Metternich értékelését, melyet 1841. március 11-én rótt fel naplójába:„jeles férjfiú". Lonovics Józsefnek római küldetése alkalmából írt naplója = Várady 1924,172-278, 239. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014 1 3 41
