Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Busku Anita Andrea: Lonovics József politikai felfogása Pálffy Mórichoz írt levelei tükrében
Busku Anita Andrea Pálffy Móric 1848-1849-ben Windisch-Grätz, 1849-től 1850-ig Haynau szárnysegédjeként szerzett rossz hírnevet magának, ám már 1846-ban, Pozsony vármegye adminisztrátoraként feltűnt a politikai porondon. A szabadságharc elleni küzdelmet a békét követően is lényeges feladatának tekintette, a „csalárd forradalmi szellem kiirtásán” fáradozott, s e hivatástudatának eredményeként a szóban forgó - meglehetősen hosszúra nyúlt átmeneti - időszak alatt (1861-1865) Magyarország helytartója volt.3 A kiegyezés elleni csatározás során a sajtó megrend- szabályozása erőteljesen foglalkoztatta; hatását a század közepének - sőt, jelképes alakját mutatja, hogy még az azt követő évtizedek emlékezetében is megjelenő erővel már az utókor - legjelesebb literátorai is megtapasztalhatták.4 Lonovics konzervatív felfogása egy pillanatig sem volt kétséges, már első szereplései során síkraszállt a régi rend védelmezése mellett. A fontolva haladók álláspontját népszerűsítette kanonokként, majd püspökként egyaránt, meggyőződésből igyekezett útját állni a status quo bolygatását célzó törekvéseknek. Pálffy hasonló nézeteket képviselt pályafutása során; példának okáért 1847. december 6-án a 9. országos ülésben.5 Kettejük kapcsolatára jó példa az a kézirat, melyben a provizórium jelképes alakja a támogatása felől biztosítja a félig-meddig rehabilitált főpapot, miközben saját pozícióját is igyekszik megerősíteni.6 Lonovics az 1860-as évek elején a konzervatív tábor folyamatos csökkenésétől, s ezzel párhuzamosan az emigráció, az „esztelenek” megerősödésétől tartott, ami világossá tette számára a sürgető probléma mielőbbi rendezésének szükségességét, hiszen már egykorúan nyilvánvaló volt, hogy az emigráció tevékenysége emelte Magyarország függetlenségének kérdését nemzetközi üggyé.7 A külföldi segítségnyújtás lehetősége alatt, melynek komoly veszélyforrásként való megítélése a bagatellizáló hangnem ellenére is átüt az 1862. január 9-i levelén, nyilván elsősorban az itáliai törekvésekre gondolt, s bár a „turini remetét” sem nevezte néven, annak ellenére, hogy külhoni követőit Kossuth-emigrációként emlegette már saját 3 A Kecskeméthy Aurél naplójában megörökített szófordulatra utal Csorba László, Az önkényuralom kora = 19. századi magyar történelem 1790-1918, szerk. Gergely András, Bp„ Korona Kiadó, 1988, 293-343 (továbbiakban: Csorba 1998), 335. 4 A„Bach-korszak kényszeredett megismétlése",„vagy inkább groteszk paródiája"-jellemzi találóan a ciklust: Somogyi Éva, Abszolutizmus és kiegyezés 1849-1867, Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1981 (Magyar História) (továbbiakban: Somogyi 1981), 173. 5 Felséges Első Ferdinand austriai császár, Magyar- és Csehországok e néven ötödik apóst, királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett magyar-országy- gyülésen a méitóságos főrendeknél tartatott országos ülések naplója, Pozsonyban, az országy- gyülési iratok kiadó-hivatalában, Pesten, Länderer és Heckenastnál, 1848, 43. 6 Pálffy Móricz levele Lonovics Józsefnek. Buda, 1865. július 20. OSzKKt. Föl. Hung. 1920. IV. ff. 514-515. 7 Az osztrák történetírás gyakran szubjektív értékelése ez esetben megegyezik a magyar kutatók véleményével, mi szerint mindez elsősorban Kossuth Lajos érdeme - összegzi Szabad György, Forradalom és kiegyezés válaszútján (1860-61), Bp., Akadémiai Kiadó, 1967. (továbbiakban: Szabad 1967), 114. 26 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 3
