Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 3. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Egeresi Gábor: "Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róm 8,31) - Meditáció (vagy provokáció?)
Egeresi Gábor nek megújulásról, de a tettek mezejére már nem lépnek. Vannak, akik jól tudják diagnosztizálni egyházunk betegségeit, de ahhoz nem elég bátrak, hogy azon belül saját felelősségüket is meglássák. A „semper reformanda” reformációs alapelve, az állandó megújulás azt is jelenthetné a számunkra, hogy bátorságunk növekedjék, annak határait feszegessük. Ahhoz azonban, hogy ez ne valami öncélú, dölyfös és melldöngető bátorság legyen, szükséges tisztázni a legfőbb kérdést: mi az alapja a mi bátorságunknak? Más fundamentumot pedig senki nem vethet a Jézuson kívül... (lKor 3,11) Sokat beszélünk erről, de merünk-e egyedül rá hagyatkozni? Merünk-e ezen a biztos kősziklán állva változtatni azon, ami nem működik jól? Gyakran még ma is ugyanazokba a hibákba esünk, mint a Luther-korabeli egyház: saját önös céljaink, a megszokotthoz való minden áron való ragaszkodásunk; a látszat-békesség kedvéért gondjaink szőnyeg alá söprése, a karizmatikus, látással rendelkező egyházvezetőktől való félelmünk mind ezt a kort idézik. Lehet-e ezen változtatni? Ha komolyan vesszük, hogy velünk az Isten, akkor igen. Mert ha/mivel (a) Ő velünk van, bárkivel szembeszállhatunk, még önmagunkkal is! Bizonyára ezt tette maga Luther Márton is, mielőtt kiállt a nagy nyilvánosság elé a tételeivel. Honnan vette a bátorságot? Onnan, ahonnan mi is vehetjük. Bocsássa meg nekem a kedves (vagy elkedvetlenedett) olvasó, ha egy kissé feszegettem a saját bátorságom határait, egyúttal a meditáció mint műfaj határait. A belső csendesség eléréséhez és a megbékéléshez nekünk, keresztyéneknek nem a távol-keleti, mindenről lemondó út vezet. A mieinkért, önmagunkért érzett felelősség vállalása, gyarlóságunkkal való szembenézésünk, kegyelemre szorultságunk megélése vezethet el oda, ha az Isten velünk. 6 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 3
