Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Harsányi Béla: A Kárpátaljai Ungi Református Egyházmegye megalakulása 1920-1923-ig
Harsányi Béla Egyházmegyével közös bizottságot hoz létre a kérdés megtárgyalására,15 majd ehhez kapcsolódva a Máramaros-Ugocsai Református Egyházmegye Közgyűlése csatlakozott a bereg megyei javaslathoz. Igaz, Biky Ferenc máramaros-ugocsai esperes Czinkéhez intézett levelében, melyet 1920. december 18-án írt, így fogalmaz: „A vége azonban csakugyan az lesz, hogy mind a ketten (t. i. a két egyházmegye) hozzátok megyünk”.16 A kárpátaljai egyházmegyék visszakozását két tényezőre vezethetjük vissza. Az első és legfontosabb nyilvánvalóan az a lelki és pszichikai sokk volt, amivel a tiszántúli anya-egyházkerülettel való kapcsolatnak a megszűnése járt, és amelytől az elszakadásnak ilyen direkt módon való kinyilvánítására még nem voltak képesek. Inkább egyfajta bénult kábaság és tanácstalanság jellemezte őket az első időkben, amiből csak később kezdtek el ébredezni.17 Az egyéb tényezők, amelyek a szlovenszkói egyházkerülethez való csatlakozás ellen hatottak, azok a Csehszlovákiához csatolt különböző területek magyarságának kulturális, gondolkozásbeli, világnézeti eltérései voltak. A nyugati és a keleti végek magyarsága csaknem teljesen ismeretlen volt a másik számára, így évek teltek el, amíg a közös kisebbségi sors következtében beindult egyfajta mentalitásbeli közeledés.18 A két kárpátaljai egyházmegye távolságtartó magatartása mindenesetre bizonyára szintén gondolkodásra késztette az ungi egyházmegye Ruszinszkóhoz tartozó gyülekezeteit, és arra ösztönözte őket, hogy egyrészt ők is a függetlenedés felé tegyenek lépéseket, másrészt elkezdjenek közeledni a velük egy közigazgatási területen fekvő egyházmegyékhez. A beregi és az ugocsai egyházmegyék számára a mérleg nyelvét a csatlakozás vagy az önszerveződés kérdésében végül a csehszlovák államhatalom hozzáállása jelentette. Ez Simkovic János miniszteri kormány- tanácsosnak az 1921. március 31-ei Czinkéhez írt levelében fejeződik ki. Ebben többek között kifejti, hogy a kormány, tekintettel Ruszinszkó jövőbeni széleskörű autonómiájára, az ottani református egyházközségektől önálló szervezkedést vár el.19 Az állami szerveknek ilyen irányú nyilatkozata nyilván mértékadó lehetett volna az ungi egyházmegye ruszinszkói gyülekezeteinek sorsára nézve is, ezt azonban a szlovenszkói egyházvezetés vagy nem érzékelte, vagy nem akarta érzékelni. Az érintett gyülekezetek számára azonban valószínűleg a végső lökést jelentette ez az önálló szervezkedés útjára való lépésben. Ez a folyamat 1921. június 15 A Beregi Református Egyházmegye Közgyűlésének Jegyzőkönyve (következőkben: BREKJ) 1920.11.25., 15. pont 16 ATiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára (következőkben:TiREL) PF-50/1.254/1920., Biki Ferenc levele Czinke Istvánnak 1920.12.18., és Kivonat a Máramaros-Ugocsai Református Egyházmegyei Közgyűlés jegyzőkönyvének (következőkben: MUREKJ) 1920. december 17-i határozataiból 6. pont. 17 Visky István: A magyar református egyház újjászerveződése az elcsatolt területeken, Mediári- um, a Debreceni Református Flittudományi Egyetem Kommunikáció- és Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 2008/2 sz. p. 63. 18 Jakab Attila: Vergődésben, Magyar kisebbségek történelmi egyházai az átalakuló Európában, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 2009., p. 61. 19 TiREL PF-50/1. 751/1921., Simkovic János: Levél a szlovenszkói református egyház püspökségi adminisztrátor urainak 1921.03. 31. 94 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam j 2014 | 2
