Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Kommentár A törvény - figyelemmel az állami jogszabályok által használt terminus technikusokra - meghatározza, hogy az állami jogszabályok alkalmazása szempontjából kit tekint egyházi személynek. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. tv. 12. §-a a bevett egyházat hatalmazza fel arra, hogy belső szabályzatában határozza meg, kiket tekint az egyházzal szolgálati viszonyban álló személynek, akiket az állami törvény fokozott szabálysértési és büntetőjogi védelemben részesít, őket közfeladatot ellátó személynek tekintve. A törvényi értelmezés alapján az állami jogszabályok szempontjából egyházi személy az, aki a MRE-ban egyházi felhatalmazás alapján lelkészi vagy lelkészi jellegű szolgálatot lát el, tehát nem elegendő az egyházi jogviszony, egyházi szolgálati viszony szükséges. 3. Egyházi szolgálati viszony: az egyház belső rendje szerint megtörtént választás, vagy az arra feljogosított egyházi felettestől származó felhatalmazás (kirendelés, kinevezés, megbízás) alapján létrejött sajátos egyházi jogviszony. A törvény különbséget tesz az egyházi jogviszony és az egyházi szolgálati viszony között. A most hatályba lépő törvényünk egy többlépcsős folyamat eredményes lefolytatását követően ad csak felhatalmazást a lelkészi szolgálatok megkezdésére. A folyamat lényeges elemei: elméleti képzés az egyetemeken, akadémiákon, gyakorlati ismeretek megszerzése a segédlelkészi időszak alatt, egységes lelkészképesítő vizsga, felszentelés, bekebelezés, választás vagy kinevezés (kirendelés). A felhatalmazás záró aktusa a felszentelés, de a konkrét szolgálatba állítás feltételeként határozza meg a törvény a bekebelezés eljárását (erről részletesebben a 121-124. §-ok ismertetésénél), majd a szabályos választási eljárást követő beiktatás vagy a kinevezés, kirendelés, megbízás keletkezteti a konkrét, a törvény 7. § 3. pontjában értelmezett szolgálati viszonyt. Mindezek miatt fontos és lényeges, hogy lássuk a különbséget az egyházi jogviszony és az egyházi szolgálati viszony között. A két fogalom közül az egyházi jogviszony a tágabb kategória, amelyet a törvény a lelkészi életpálya-modell felállításával határoz meg. Az egyházi jogviszony - függetlenül attól, hogy az illető személy életében létrejön-e egyáltalán egyházi szolgálati viszony vagy sem - a nyilvántartásba vétellel kezdődik és tart a nyilvántartásból való törlésig. A törvény a korábbihoz képest eltérő módon szabályozza a nyilvántartásba vételi kötelezettséget. A törvény a lelkészi életpálya-modellt a hittudományi egye- tem/kar/akadémia elvégzésétől, s onnan teológus-lelkész diplomával kibocsátott, végzett hallgató nyilvántartásba vételétől indítja, kivételesen már az exmisszus is nyilvántartásba kerül. A törvény 110-120. §-ai szabályozzák a nyilvántartásba vételi eljárást, erről részletesen e szakaszoknál szólunk. Az életpálya-modell az alábbi ábra szerint lényegében a lelkészi minőség megtartásáig (lemondás, fegyelmi büntetésként hivatalvesztés büntetéssel megfosztás) illetve a lelkész haláláig tart. Ezen időszak alatt a lelkészt megilletik az e törvény által az egyes szakaszokSárospataki Füzetek 18. évfolyam 2014|2 75
