Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Szathmáry Béla többek megnyerése érdekében magát mindenki szolgájává téve erre az lKor 12.31. alapján a legjobb utat a szeretet gyakorlásában látta az lKor 13, 1-13. szerint. (2) A lelkész és a gyülekezet közötti bensőséges kapcsolat a közösségben fejeződik ki, hiszen a lelkésznek és a gyülekezetnek fel kell ismernie Isten akaratát és a Lélek vezetését. A lelkészek felelőssége, hogy a gyülekezetek és az egyházi szolgálat ügyeit közösen is képviseljék az egyházi testületekben és az Egyház egységét építsék (Mt 18,19-20). A törvény ezen alapelvi rendelkezése a II. Helvét Hitvallás XVIII. 11. pontjára figyelemmel határozza meg az egyház igazgatásában ellátott lelkészi szolgálat mikéntjét. A hitvallásunk XVIII. rész 11. pontja szerint „Egészen más a hivatali vagy szolgálati hatalom, melyet az tart korlátok között, akié a teljes hatalom. Ez inkább hasonlít a szolgálathoz, mint az uralkodáshoz. [...] Ha pedig a szolga nem az ura parancsa szerint teljesít mindent, hanem túllép a megbízás határain: akkor ura bizonyára rosszallni fogja minden cselekedetét. Következésképpen az egyház szolgáinak egyházi hatalma az a hivatali cselekmény, amellyel a szolgák Isten egyházát kormányozzák ugyan, de az egyházban mindent úgy cselekesznek, amint az Úr igéjében meghagyta. Ha ezek így történnek, akkor úgy tekintsék a hívek, mintha maga az Úr cselekedte volna.“ Feltétlen értéke az új törvénynek a lelkész és a gyülekezete helyes, evangéliumi kapcsolatának hangsúlyozása. A törvény ezen alapelv megfogalmazásával kimondatlanul is utal arra a tényleges helyzetre, hogy a közös feladatok és a közös felelősség előírása mellett a lelkésznek képzettsége és hivatásánál fogva vezető szerepet kell betölteni valamennyi egyházi közösség életében. Vezetője a gyülekezetnek, a magasabb egyházkormányzati egységekben az esperes, a püspök, a Zsinat lelkészi elnöke kiemelt szerepet kap az Egyház spirituális jellegének meg őrzésében és annak folyamatos biztosításában. Ugyanakkor a lelkész felelősségét kiemelkedőnek tartja abban is, hogy az egyházi szolgálat ellátásának együttes, egyetértésen alapuló érvényesülését óvja és biztosítsa. Mert ahogyan a Mt 18, 19-20-ban találjuk, mennyei Atyánk egyetértés esetén teljesíti kérésünket, mégpedig olyan közösség konszenzusa alapján, ahol a Krisztus nevében, Vele közösségben eljárva hozzák döntéseiket. 4. § (1) A tisztséget viselő lelkészek a tisztséget nem viselő lelkészekkel egyenlő tekintélyűek (Mt 23,8-12.). (2) Szükséges azonban, hogy közülük egyesek az Egyház Alkotmánya és alkotmányos törvényei szerint a közösség választása alapján - rátermettségükre, alkalmasságukra figyelemmel - a többiek előtt járjanak, s gondoskodjanak arról, hogy az Egyházban minden ékes és jó rendben történjék (lKor 14,40; lTim 3,1-7; lPét 5,2-3.). (3) A lelkész jogállásától és az általa ellátott szolgálattól függetlenül - Isten 70 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 2
