Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szathmáry Béla: Magyarországi Református Egyház 2013. évi I. törvénye a lelkészek szolgálatáról és jogállásáról - Kommentár
Szathmáry Béla lyozást, s egy, az Egyház alkotmányához igazodó, de önálló törvényben foglalja össze a szolgálatra vonatkozó alapvető rendelkezéseket, majd pontos tartalmat adjon a szolgálathoz kapcsolódó jogi fogalmaknak. Ennek keretében részletes jogi szabályozását adja a lelkész nyilvános, tehát emberek általi elhívásának, rendezze, hogy kik, milyen eljárás keretében, kik által történő felhatalmazás révén, milyen módon szolgálatba állítva, milyen jogokkal és kötelezettségekkel felruházva lássák el a lelkészséggel járó feladatokat. Tenni kívánja pedig mindezeket úgy, hogy törvényben rögzíti a lelkészi életpályát, ezáltal tiszta és világos képet nyújtva valamennyi, belső elhívással bíró jelölt számára, hogy ha szolgálatba lép, annak kezdetétől a végéig mi lesz a feladata, kikről, hogyan kell gondoskodnia, s kik, milyen módon gondoskodnak róla, családjáról. Lényeges újdonsága a törvénynek, hogy első ízben fogalmaz meg az életpálya-modell megteremtésével egyetemben lelkészi jogokat. Alapelvek 2.§ (1) A lelkészi szolgálatok végzése a Magyarországi Református Egyházban (a továbbiakban Egyház) a Szentírás, az elfogadott hitvallások, az Egyház Alkotmánya és törvényi rendelkezései szerint történik. A lelkészi szolgálatban a krisztusi elhívás és az egyházi kiválasztás elvei érvényesülnek. Az alapelvek között a törvény konkretizálja a Preambulumban megfogalmazottakat, mely szerint az Egyházban a Zsinat által végrehajtott, tehát emberek általi jogalkotás csak a Szentíráson, az elfogadott hitvallásokon alapulhat, s az egyházi jogalkotásban is érvényesülő jogforrási hierarchia betartásával szabályozhatja a lelkészek jogállását, amelyben a krisztusi elhívás és az egyházi kiválasztás együttes követelményét kívánja érvényre juttatni. Mindez azt jelenti, hogy valamennyi törvényi rendelkezésnek kell lennie szentírási alapjának, csak annak a jegyében és szellemében alkotható és értelmezhető az emberek által megfogalmazott joganyag. A törvény által megfogalmazott első alapelv adja a törvényünk teológiai-dogmatikai alapját. A kálvini tételek alapján a keresztyén ember szabadsága Isten abszolút szuverenitásának elismerésén, az Isten iránti feltétlen engedelmességen, nem pedig emberi tekintélyen, emberek által alkotott törvényeken alapul. Az lKor 14,40 szerinti ékes és szép rend az Egyházban a rendezettséget és az egyháztagok összességének egyetértését feltételezi, tehát bizonyos rendszabályokat kell felállítanunk, amellyel a rend és az ékesség tartóssá válik. Az egyház külső rendjének fenntartásához szükségesek tehát az emberek által felállított szabályok, rendtartások. „Csak arra kell ügyelni ezekben a szabályokban, hogy azokat az üdvösségre szükséges dolgoknak ne tartsuk, és így a lelkiismereteket a vallás által bilincsbe ne verjük; vagy hogy Istennek a tiszteletére ne használjuk őket, és így a kegyességet 64 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam | 2014 | 2
