Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Moldván Edit Eszter: A bibliai törvény szerepe Kálvinnál a kátéirodalom, az Institutio és a kommentár-irodalom tükrében
A bibliai törvény szerepe Kálvinnál... amikor előjogaikat kiemelte (tudniillik az apostol), ezeket egyedül Isten jótéteményeibe foglalta bele és így kimutatta, hogy ezek közt nincs semmi, ami az övék volna. ...Mert ha az az ő legfőbb kiválóságuk, hogy náluk voltak elhelyezve Isten beszédei -, s ebben a kiválóságban pedig nem saját érdemük folytán részesültek -, akkor nem maradt semmijük sem, amivel Isten színe előtt büszkélkedhetnének.”58 A Róm 3,22 alapján nincs különbség, „...kivétel nélkül mindenkinek szükségképpen Krisztusban kell keresnie az igazságot. ...Nincs az igazság elnyerésének semmiféle más módja, s nem is igazul meg az egyik ezen a módon, a másik meg más módon, hanem mindannyian egyformán a hit által igazulnak meg, mert valamennyien bűnösök, s ezért nincs mivel dicsekedniük Isten előtt.”59 A Róm 10,12- ben is megjelenik e gondolat: „Ha csak a bizalom kívántatik meg, bárhol található is ez, ott ugyanakkor megmutatkozik Isten üdvözítő jóakarata is. Itt tehát semmi különbség nem lesz már népek vagy nemzetek között. ...Mert ha az, aki az egész világnak teremtője és alkotója, az összes embereknek Istene, akkor jóságosnak mutatkozik majd mindazok iránt, akik Őt Istennek ismerik el és segítségül hívják. Ugyanis, mivel mérhetetlen az Ő irgalmassága, lehetetlen, hogy ki ne áradjon mindazokra, akik azt kérik.”60 A törvény és a hit szembeállítása ellen a következőképpen érvel Kálvin a Róm 3,31 magyarázata során: „Ugyanis, minthogy az evangélium véget vet a mózesi szertartásoknak, azt gondolták, hogy Mózes szolgálatának a lerontására irányul. Ezen felül, mivel az evangélium a cselekedetek minden igazságát eltörli, azt hitték, ellenkezik a törvény számos bizonyságával, melyekben azt hangoztatja az Úr, hogy az igazság és üdvösség útját írta elő a törvényben. ...Mert az erkölcsi törvény valóban megerősödik és megszilárdul a Krisztusban való hit által, mert hiszen arra a célra adatott, hogy a bűnössége felől kioktatott embert elvezesse Krisztushoz, aki nélkül maga a törvény sem teljesíthető és hiába is hangoztatja, hogy mi a helyes teendő; hiszen nem is képes egyébre, mint a kívánság fokozott felingerlésére, hogy végül is még nagyobb kárhoztatást idézzen az emberre. Mikor azonban Krisztushoz érünk, először Őbenne találjuk meg a törvény tökéletes igazságát, mely beszámítás útján a miénk is lesz; azután azt a megszentelődést, amely szívünket a törvény megtartásához szabja, s bár ez a törvény-betartás nem tökéletes, mégis a célra irányul. Hasonló a helyzet a szertartásokkal is, amelyek megszűnnek ugyan és elenyésznek Krisztus eljövetelével, de éppen Ő erősíti meg azokat igazán. Mert ha azokat önmagukban értékeljük, hiábavaló és múlékony árnyképeknek találjuk, s csak akkor vesszük észre, hogy mégis van bennük valami, ami állandó, ha felismerjük, hogy jobb célra - azaz Krisztusra vonatkoznak. Tehát legfőképpen azzal erősítjük meg a szertartásokat, ha azt tanítjuk róluk, hogy igazságuk Krisztusban teljesedett be.”61 58 Kálvin János: A Római levél magyarázata, i.m. 58. 59 Kálvin János: A Római levél magyarázata, i.m. 67. 60 Kálvin János: A Római levél magyarázata, i.m. 219. 61 Kálvin János: A Római levél magyarázata, i.m. 74. Sárospataki Füzetek 18. évfolyam 201412 55
