Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 2. szám - TANULMÁNYOK - † Zergi Gábor - A. Molnár Ferenc: Zergi Gábor Finnországban maradt énekeskönyvének nyomában
f Zergi Gábor - A. Molnár Ferenc fönt Északon. Sejtelmem sincs arról sem, hogy a jelzett jugoszláviai énekeskönyv hogyan került a helsinki magyar intézet könyvtárába. [Bekezdés] 1938-ban, közép- iskolás diákként a mezőtúri ref. gimnáziumban kaptam egy osztálytársamtól egy finn kislány címét, akivel levélváltásba kezdtünk, és ez folyamatosan tartott, míg a háborús viszonyok lehetetlenné nem tették a levelezést. Több társammal együtt meg is próbáltunk útlevelet szerezni Finnországba, de ez nem sikerült, katonaköteles kor közelében lévén. A háború után, elsősorban a levelezőpartnerem ügybuzgó- sága folytán, a megszakadt kapcsolat újra folytatódott, és később ismét fölvetődött a finn utazás lehetősége. 1947-ben nyílt meg a lehetőség arra, legalábbis úgy látszott, hogy külföldi ösztöndíjra lehet esetleg pályázni meghívó levéllel. Sok remény ugyan nem volt a kiutazásra, de néhányan úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Ki erre, ki arra próbálkozott. A finn levelezőpartnerem is szerzett egy meghívólevelet a Suomen Kirkon Seurakuntatyön Keskusliitto [a Finnországi Egyház Gyülekezeti Munkájának Központi Szövetsége] központi egyházszervezettől, azzal, hogy ha sikerül kijutni, a helsinki egyetem theológiai fakultásán tudnak számomra szerezni helyet, noha református vagyok. Az evangélikus theológusoknak ott mindig volt ösztöndíjas hely. Én, mint akkori kollégiumi szénior és a Dóczyban hitoktató óraadó, a többiek éppen végzett segédlelkészek, beadtuk az útlevélkérelmünket. A legnagyobb meglepetésünkre 1947 nyarán meg is kaptuk az útlevelet mindannyian. A baj csak az volt, hogy noha az útlevelet szinte mindenkinek megadták akkor, de a kiutazáshoz kellett még az akkor létező Szövetséges Ellenőrző Bizottság kiutazási engedélye is. Ezt pedig nem kaptuk meg, s 1948. jan. 1 -jén megszűnt a SZEB. Mikor ennek a híre eljutott hozzánk, újra elkezdtünk mozgolódni, vajon a meglevő - de lassan lejáró érvényességű - útlevelünkkel kijuthatunk-e külföldre. Lassan kiderült, hogy az útlevél-ügyeket más szervezet vette át (ÁVO), amelyik most már jól megnézte, kinek ad útlevelet, de akinek volt már útlevele, annak újat adtak ki. Mi is megkaptuk fél évre szóló új útlevelünket, és azt hiszem az utolsó pillanatokban sikerült kilépni a határon 1948 áprilisában. Tíznapi kalandos utazás után (a jegyet magyar pénzen csak Stockholmig lehetett megvenni) április vége felé értem Helsinkibe. Akkor már a második félév is a közepe felé járt, ösztöndíjról szó sem lehetett, így aztán vendégként töltöttem és utaztam több mint fél évet finn földön, jórészt levelező partnerem családjánál. Több gyülekezetben is prédikáltam aztán, s mint egykor az evangélikus theológusoknak, a perselypénzt nekem adták, mint itthon a legátusnak. [Bekezdés] A „fordulat évét”, 1948-at ott töltöttem Északon, sokfelé csavarogva. Részt vettem ifjúsági táborokon, utcamisszióban, konfirmandusokat felkészítő táborozásokon, a felébredtek nagy nyári hálaadó ünnepségén, nagyon sok seuraton [ejtsd: szeuraton; vö. finn seura ’társaság’]3, s a felébredtek bibliaóráin 3 Aseurat(szeurat) a finn pietizmus egy befelé tekintő, puritán magatartásra ösztönző jelentős ágának, az ún. „körtti”ébredési mozgalomnak sajátos hitbuzgalmi összejövetele (a mozgalom, ill. tagjainak köríti, körttilöinen elnevezése a férfi résztvevők viseletének egy jellemező darabjára utal: a köríti egyfajta rövid fekete kabát, zeke. A körttiek a szeuratokon összegyűlnek pl.„egy-egy parasztház nagy szobájában, a »tupá«-ban, s az imádság, ének egyéni bizonyság- tételek, hosszú csöndek permanens váltakozásában néha órákat töltenek. Saját énekeik van34 Sárospataki Füzetek 18. évfolyam I 2014 I 2
