Sárospataki Füzetek 18. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kiss Endre József: A tegnap és a holnap könyvtára
Kiss Endre József mind a 7 milliárd embertársunknak joga van olvasni és hozzáférni minden információhoz, s a véleményét szabadon terjeszteni nyugatról (USA, Nyugat-Eu- rópa) kelet felé haladva, egyre nehezebben valósíthatók meg. A lakosság élesen megoszlik kontinensenként, országonként és régiónként információ-gazdag és információ-szegény népességre. Az előbbihez egy szűk elit, az utóbbihoz pedig a nagy többség tartozik. A kezdetben ingyenesnek hirdetett szolgáltatások minden területére betette lábát a nagy üzletekre számító és azokat lebonyolító kereskedelem. Vannak olyan könyvtári szolgáltatások, melyek a jóléti államokban is csupán az intézmények számára megfizethetőek. A Világhálóhoz lassan úgy viszonyul a használóinak nagy része, mint a tömegtájékoztatáshoz: amiről a média nem szól, az nincs; ami nincs rajta a Világhálón, az nem létezik. Pedig mindent nem találunk meg rajta, viszont ami rajta van, sok esetben komoly ellenőrzést igényel. Néha a „bőség zavara” okoz problémákat. Ha 1.300.000 találat érkezik az egyetlen referens kérdésemre, az olyan, mintha egyedül bolyonganék egy 1.300.000 dokumentumot tartalmazó könyvtár polcai között, hátha megtalálom éppen azt, amit keresek, amire minimális az esély, hacsak nem vagyok az adott terület szakértője. A Világháló anyagai egyfajta válogatást nyújtanak a felhasználóknak, akiknek nincs beleszólásuk abba, hogy az összeállítás miképpen szülessen meg. Állítják, hogy cenzúra nem működik, azonban a tapasztalatok az ellenkezőjét mutatják. Csaknem valamennyi jelentős könyvtár hozzáfogott a dokumentumainak digitalizálásához, hiszen erre nemzetközi szakmai szervezetek kiáltványokkal szólítottak fel. Ha azonban az USA-ban egy 4000 kötetes gyűjtemény digitalizálása 1 milliárd dollárba került, akkor erről a szerényebb körülmények között élő vidékeken nem nagyon álmodhatnak. Viszont elgondolkodhatnak azon, hogy milyen élettartama van a digitalizált dokumentumoknak, és használhatók lesznek-e évek múltán, amikor a folyamatosan újuló szoftver-hardver állomány már teljesen kicserélődött? Amikor fölvetik, hogy a hagyományos könyvtári gyűjteményre a papír-könyveivel és katalóguscéduláival már nincs szükség, mert a jövőben kizárólag az elektronikus könyvtárat használják majd, el kell gondolkodnunk azon, hogy ehhez alapszinten szükséges a megfelelő számítástechnikai felszereltség, az áram-ellátás, a műholdas kapcsolat, a helyi internetszolgáltató, mert bármelyik hiányában kijelenthetjük, hogy nincs könyvtárunk, teljességgel kiszolgáltatottak lévén ezeknek a feltételeknek. És akkor még nem beszéltünk természeti katasztrófáról, háborús helyzetről vagy számítógépes vírus-invázióról, aminek a nyomán a rendszer összeomolhat. Ha pusztán elektronikus könyvtárunk van, ilyenkor semmi nem marad belőle. A szellemi szabadságunk megőrzése ezért megköveteli azt, hogy a hagyományos dokumentumaink megtartásáról, őrzéséről a holnap könyvtárában se mondjunk le. 184 SÁROSPATAK! FÜZETEK 1 7. ÉVFOLYAM | 2014 | 1
