Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYE - Bolvári-Takács Gábor: Konszolidált hagyomány - Iskolaalapítási évfordulós ünnepségek Sárospatakon, 1956-57

Bolvári-Takács Gábor

Nagykönyvtár maradt meg egyházi intézményként, s őrizte a jogfolytonosságot. Az immár állami kezelésben működő iskolák hagyományait az oktatáspolitika sajátos „beavató aktus” révén használta fel a konszolidáció elősegítésére. Az évfordulós ünnepségek közös elemei voltak:

1) az egyház hivatalos részvételét kizáró, kifejezetten állami jellegű megemlékezés,

2) a protokoll visszafogása, tehát csak a „második vonal” (megyei vezetők, illetve

minisztériumi középvezetők) megjelenése,

3) magas szintű állami kitüntetés adományozása az iskolának,

4) az egyházi érában végzett, és az új rendszer által elismert öregdiákok meghívása

és felléptetése,

5) az iskolai kommunista ifjúsági szervezet közreműködése (DISZ, illetve KISZ).

0

A gimnáziumi évforduló fő ünnepélyére 1956. május 20-án került sor, hivatalosan „a Rákóczi Gimnázium alapításának 425. évfordulója alkalmából,” jóllehet a „Rákóczi” nevet az iskola alig négy éve viselte. A programok reggel a IV. osztályosok hagyományos, máshol ballagásnak nevezett csengőbúcsújával kezdődtek. Az ünnepséget délelőtt a gimnázium Dísztermében (a korábbi és mai Imateremben) Deme László, a Megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Őt követte a gimnázium DISZ-szervezetének köszöntője, majd Képes Géza ünnepi ódája hangzott el. A tanítóképző Tóth Károly intézeti tanár által vezényelt énekkari előadása vezette fel Komáromy Béla gimnáziumi igazgató ünnepi beszédét. Ezt a gimnázium kórusa követte, vezényelt Dévai Jenő tanár. A program végén további rövid köszöntésekre hagytak időt. Délután testnevelési bemutatóra került sor az Iskolakertben. Este irodalmi és zenei műsort rendeztek a Díszteremben, megnyitotta Király István irodalomtörténész. Elsőként Képes Géza szavalt saját verseiből, majd Szabó Ernő zenetanár hegedűn játszott. Fekete Gyula „Az örök szeptember” című novelláját olvasta fel. Béres Ferenc kuruc kori dalokat énekelt. Mészöly Dezső verseiből és műfordításaiból adott elő. Koroda Miklós író sárospataki élményeiről számolt be. Őt ismét Szabó Ernő követte, az estet Béres Ferenc régi pataki diákdalokkal zárta. Ezután a Mudrány-terem adott otthont a táncos rendezvénynek. A programok alatt folyamatosan nyitva tartott az iskolatörténeti kiállítás a Zrínyi Diákotthon nagytermében, Bertha Zoltán és Nagy Dezső festőművész-tanárok rendezésében.

Érdemes megállnunk egy pillanatra az irodalmi és zenei műsor közreműködőinél. A viszonylag fiatal - 34-47 év közötti - írók, művészek valamennyien az egykori református kollégium diákjai voltak, és többségük ekkorra kifejezetten az új szocialista realista kultúra élharcosának számított. Képes Géza (1909) költő, műfordító, aki Patakon 1933 és 40 között gimnáziumi tanárként is működött, a Magyar Rádió osztályvezetője, majd a Magvető Könyvkiadó alapító igazgatója volt. írásai már a 30-as évek közepétől megjelentek, műfordítói munkásságát 1949-ben 8000,- Ft-os Baumgarten-díjjal, majd ezután háromszor (!) József Attila-díjjal ismertékel: 1950-ben és 1952-ben 4000,- Ft-os, 1956-ban 10000,- Ft-os jutalommal. Egykori évfolyamtársa, Koroda Miklós (1909) ismert újságíró és író, ugyancsak a 30-as évek végétől publikált. Mészöly Dezső (1918) költő, műfordí106

Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 3