Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Az átmenetiség kultúrája - A cigányságra jellemző vallásosság, normarendszer és látszólagos hiánykultúra

Az ÁTM E N í r I ,$ É G KU LT Ú RÁ | A

tehát nem a földön túlira irányuló földi megnyilvánulás, sokkal inkább a földön túlinak a földi jelenben megragadható és végső soron a földi jelenből induló megnyilvánulása. A transzcendens valóság is az átmeneti létezésben értelmezhető ilyen formán, ez utóbbi pedig ezen logika mentén paradox módon örökkévalósággá tágul a maga átmenetiségében. Minél távolabbi egy vallási képzet, annál kevésbé jelentős (például a transzcendens Isten távoli ebben az értelemben), és minél közelebb van a jelenlegi valósághoz, annál fontosabb, annál több szokás, hiedelem és cselekvési rendszer veszi körül (például a halottakhoz jóval több hiedelem és rituális gyakorlat kötődik, mint a távoli istenhez). így lesz az örök isten — aki vagy segít vagy nem - átmenetivé, és az adott cigányélet az őt körülvevő közösségével ideig-valóságában is örökké.4

Mindezek alapján dolgozatom alapállítása az, hogy nem egy cigány vallás keresésével és leírásával kell megfognunk a kérdés lényegét, sokkal inkább a vallásosság cigány módját kell középpontba állítanunk. Tartalmak helyett a módokra kell odafigyelnünk ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a cigányság megértéséhez, normáinak és identitásának felfedezéséhez.

1. Történelemhiány? - A történelem tanulságai a cigányok vallásáról, vallásosságáról

Nem csak a jelenben nem találunk egységes és történelmi léptékben állandóként leírható cigány vallást, de a múltban is hiába keresgélünk. A keresgélés, kutakodás hiábavalóságának két oka is van. Az egyik meghatározó ok a cigányság kultúrájának szóbelisége, mely arra kényszeríti a kutatót, hogy más népek leírásaiból, feljegyzéseiből gyűjtse össze anyagát. Ezek az anyagok azonban a lejegyző nép számára fontos mozzanatokat,5 így sokkal inkább az együttélési gondokat rögzítik, semmint a cigányság kultúrájára, vallására vonatkozó jelenségeket, ha pedig mégis arról számolnak be, akkor is saját kérdéseik alapján, saját logikájuk mentén, saját hangsúlyaikkal teszik azt.6 A múltbeli tájékozódás nehézségének másik oka egy cigány kulturális jellegzetesség, amely szerint azt mondják a kívülálló kérdezőnek, amit az feltételezhetően hallani akar. Az évszázadokon át általánosan elfogadott nézet is, miszerint a cigányok egyiptomi eredetűek, vélhetően jórészt ennek a viszonyulási módnak tudható be: annak tartották őket Európa népei, így ezt adták tovább önmagukról maguk a cigányok is. Saját maguk számára ugyanis nem fontos a régmúlt, nem állítanak magukról semmit, ezért rajtuk marad, amit mások állítanak róluk. Az érdeklődésnek ez a hiánya ma is jellemző, vagyis végigvonulva a cigányság történelmén, állandó vonásként ismerhető fel. Isabel Fontesca így foglalja össze a kérdés nehézségét:

4 Ennek egy konkrét cigány közösség vallásosságában való megjelenését leírta: Francesca Manna: „Az abruzoi rom cigányok és halotti szertartásaik”, in: Prónai Csaba (szerk): Cigány világok Európában. Prónai Csaba. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest, 2006. 6240-245)

5 Dupcsik Csaba ezen a ponton általánossá teszi ezt a történelmi jelenséget, s felhívja figyelmünket a honfoglaló magyarok példájára, akik maguk nem örökítették meg történelmüket, így azon nyugatiak leírásában, akikkel a kalandozások során harcoltak vérszomjas szörnyetegek, míg a muszlimok szerint, akikkel kereskedelmi kapcsolatban álltak, sokkal barátságosabbak. A cigányoknak még az elnevezései is a környező népektől származik, és azok felfogását tükrözi a cigányok eredetéről. Dupcsik Csaba: A magyarországi cigányság története. Budapest, Osiris Kiadó, 2009. 14-15.

6 Tóth Péter: A magyarországi cigányság története a feudalizmus korában. Budapest, Bölcsész Konzorcium. 2006. 128.

2013/1-2 Sárospataki Füzetek 95