Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Tonhaizer Tibor: Fenntarthatóság és történelemtudat az Újszövetség etikájának fényéban
Tonhaizer Tibor bibliai teremtés modellnek, mely az Isten képére teremtett emberre ruházza át a felelősséget, s tegyük hozzá, hogy ráadásként van némi panteista áthallása is. Ez a vonás érdekes módon még inkább kidomborodik a J. Lovelock által életre hívott Gaia mozgalomban. Mint ismeretes, a görög mitológiában Gaia a Föld istennőjeként jelent meg egykoron, 18így már a névválasztás sokat sejtethet számunkra a mozgalom ideológiájával és alapvető célkitűzéseivel kapcsolatban. Lovelock szerint a mi bolygónk egyetlen hatalmas ökoszisztéma, melyet tisztelnünk kell, hiszen ez biztosítja számunkra és minden lakója számára a szükséges életfeltételeket. Biblikus szemszögből nézve ez a koncepció megint csak sántít valahol, hiszen magát a teremtett világot abszolutizálja a Teremtő helyett, és a Szentírás terminológiája alapján - miként arra utaltunk - igen közel áll a bálványimádáshoz. A „Mély Zöldek” 19(ökocentristák) ideológiája ugyanakkor más koncepciót ölel fel. Ok ugyanis nem annyira a Föld misztikus megközelítésével próbálkoznak, s még csak nem is a panteizmus bizonyos tanainak a nyugati kultúrkörbe való beemelését tűzték zászlajukra, hanem a fennálló politikai, társadalmi, gazdasági stb. rendszerekben szeretnének radikális változásokat kiharcolni. Véleményük szerint az ökoszisztémával nem kell foglalkozni, hiszen ez a természeti folyamatokba való beavatkozást jelentene, de ha sikerülne a termelőtevékenységet drasztikusan átalakítani úgy, hogy abban például az állatok felhasználása minden területen és értelemben határozott tiltás alá esne, nos ez nagyot lendítene előre a jelen ökológiai problémáinak felszámolásában. Talán említenünk sem kell, hogy ez a koncepció már csak azért is problematikus, mert míg egyes területeken túlzott passzivitásra ösztönöz — ti. aktívan nem szabad beleavatkozni az ökoszisztéma helyreállításába —, addig más pontokon nehezen összeegyeztethető a Teremtő által adott eredeti parancsolatokkal. Ma sokan vannak olyanok is, akik a technika fejlődésétől várnak valamiféle megoldást. Rustum Roy például megemlíti, hogy a posztmodern ember számára a technika már minden kétségen kívül egy új vallássá nőtte ki magát, az ún. technoszekulariz- mus pedig kifejezetten új vallási rendszert alkot elsősorban Amerikában.20 Nos, ezen a ponton kétségtelenül a posztmodern kori bálványimádás határmezsgyéjén barangolunk, melynek hátterében végső soron, mindennek mértékeként maga az ember áll. Mennyire egyetérthetünk Lutherral, akinek a fentiekben tárgyalt kérdés tekintetében nagyon egyértelmű és határozott álláspontja volt. O ugyanis a hagyomány szerint azt mondta, hogy ha tudná, hogy holnap elérkezik a világvége, még akkor is ültetne egy fát a mai napon.21 Ennek a hozzáállásnak nem feltétlenül abban kell keresnünk az értelmét, hogy maradandó-e az, amit Luther tett, hanem sokkal inkább abban, hogy maradandó-e az, amit gondolt. Emberek tömegeinek vagy akárcsak egyetlen embernek a megmentéséért még az utolsó előtti napon sem felesleges dolog 18 Sofia Souli: Görög mitológia, M. Toubis, Athén, 1995. 10.o. 19 J.E. Carroll: Christ the Ecologist, in: A.J.La Chance - J.E. Carrol (ed.): Embracing Earth. Catholic Approaches to Ecology, 30-34.o.; Arne Naess: A mélyökológiai mozgalom, in: Lányi András: Természet és szabadság, Humánökológiai olvasókönyv, Osiris, Bp. 2000. 117-120.o. Rustum Roy: Scientism and Technology as Religions, Zygon, Journal of Religion and Science, vol 40. no. 4, 2005. december 21 Luther hagyatékában ez a mondás ugyan nem szerepel, de az utókor régóta neki tulajdonítja. 62 Sárospataki Füzetek 2013/1-2
