Sárospataki Füzetek 17. (2013)

2013 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Tonhaizer Tibor: Fenntarthatóság és történelemtudat az Újszövetség etikájának fényéban

F E N NTA RT 11ATŐS ÁG ÉS FORTÉN E LEM í U DA

latos módon még keresztyén hívők körében is csak elvétve akad példa.

Isten fenntartói munkájának persze más megnyilatkozásaival is találkozunk az Újszövetség lapjain. Az ismert történet szerint egy alkalommal igen nagy szélvihar tört ki, amikor Jézus a tanítványaival egy hajón volt, ő aludt, míg követői rettenetesen féltek. Éppen ezért felkeltették Jézust az álmából, és a szemére vetették, hogy a Mester nem törődik velük, holott már közel kerültek ahhoz a ponthoz, hogy menthetetlenül elvesszenek. Jézus ekkor lecsendesítette a vihart, gondoskodva arról, hogy mindany- nyian megmeneküljenek. Ezt követően viszont a Megváltó nagyon is tudatosan kérte számon rajtuk e kicsinyhitűségüket (Márk 4, 35-41). Szépen és világosan mutat rá Bolyki János egy másik írásában, hogy e történetből különös mértékben tűnik ki az istentudat és az ethosz közötti szoros összefüggés, hiszen „amikor Jézus aludt az imbolygó halászhajón, mint a gyermek apja ölében, tudja, hogy erős karok vigyáznak rád10

A halászatnál tartva mindenképpen ki kell emelnünk a történelemtudat, a munka, illetve a termelőtevékenység szerepét, sőt értékét az egyes emberek, illetve a társadalom egésze tekintetében. Láthatjuk, hogy a munkavégzésnek már az Ószövetség idején is komoly szerepe volt, hiszen ősszüleinknek gondozniuk kellett a rájuk bízott kertet. A bűneset után persze minden megváltozott, a munkavégzés mint valamiféle „büntetés” fáradtságossá vált az ember számára, és verítékes munkával naponta kellett megküzdenie azért, hogy hozzájusson táplálékához. Viszonylag hamar bekövetkezett a földművelés és az állattenyésztés szétválása is, hiszen erről már az őstörténet elejéről, Káin és Ábel történetéből értesülést szerezhetünk. A halászok Jézus idején is annak az emberi történelem kezdetén adott isteni (kultúr)parancsnak engedelmeskedtek, miszerint uralkodniuk kellett a tenger halain (1 Móz 1, 28). Jézus azáltal, hogy meg- sokasította e halászok hálójában a halak számát, lényegében szintén a fenntartásra adott példát, hiszen Ö mint törvényadó segítette a halászok (teremtményei) munkáját, enyhítve ezzel egyszersmind kiszolgáltatottságuk mértékét is.

Jézus a legtöbb példázatát a természetből, illetve a földművelés területéről vette, ami megint csak hangsúlyozza e terület, vagyis a környezet és a munkavégzés kiemelkedő szerepét. Elég itt talán a magvető, a szőlőmunkások vagy éppen a gonosz szőlőművesek példázataira gondolnunk (Mt 13, 1-9; Mt 20, 1-16; 21, 33-46). Kifejezetten pozitív képet kapunk a pásztorról, illetve a pásztori életformáról, hiszen ő az a személy, aki őrzi, óvja, gondozza a rá bízott nyájat, miként Jézus is folyamatosan vigyáz tanítványaira. A pásztornak komoly felelőssége van a reá bízottak biztonsága tekintetében, mint ahogyan a tanítványok Jézustól kapott pásztori funkciója is különleges megbízatásnak számít Krisztus népének őrzése, vezetése szempontjából. A főpásztornál ez a gondoskodás és áldozatvállalás végül odáig ment, hogy életét adta a nyájáért, ami nem egyszer következett be a történelem folyamán követői életében is: „En vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja ajuhokérf (Jn 10, 11).

Ezzel összefüggésben feltétlenül utalnunk kell arra, hogy Isten az O fenntartói munkáját mind általánosságban az egész teremtett világ felett, mind pedig a történelemben és az egyes emberek életében is végzi. Az O- és Újszövetségben egyaránt megtalálhatjuk a párhuzamokat a fentiekkel kapcsolatban, de most Jézus beszédeire, illetve az evangéliumokra koncentrálva különösen ide kívánkozik egy a legutolsó szemponttal kapcsolatos jézusi kijelentés: „Nemde két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig

10 Bolyki János: Újszövetségi etika, Kálvin, Bp. 1998. 64.o.

2013/1-2 Sárospataki füzetek 59