Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita A cigányok maguk sem elsősorban cigányként definiálják önmagukat, hanem megnevezik azt a csoportot, amelyhez tartoznak. Szinte valamennyi cigány csoport identitásának része, hogy miközben a többségi társadalomhoz való viszonyaiban helyezi el önmagát, éles határokkal különül el a többi cigány csoporttól. Ez éppen annyira identitásalkotó tényező, mint ahogy funkciójában a stigmák exteriorizálását is kiszolgálja. Prónai így összegzi a cigány identitás többséghez való viszony általi formálódását: „Egy dologban valamennyien egyetértenek: a társaik is, akár csak ők maguk, nem gádzsók. Ha létezik cigány társadalmi rendszer, akkor az mindenekelőtt két elem kapcsolatainak rendszere: nem cigányok nélkül nincsenek cigányok; romák, zsitanok, mánusok stb. nélkül pedig nincsenek gádzsók.”70 A három fő magyarországi cigány csoport (oláh, magyar vagy muzsikus és beás) merev endogám köröket alkot.71 Egymással való házasságuk nagyobb bűnnek számít még a többségi társadalom tagjaival való házasságnál is. Ennek különösen fontos tudatában lennünk, mert előfordulhat, hogy településünkön többféle cigány közösség is él, akik tagjai nem veszik szívesen, ha egy kalap alá vesszük őket. Terepkutatásokon alapuló kulturális antropológiai tanulmányok láthatóvá teszik a többség számára láthatatlan vagy érthetetlen elkülönülést egyes konkrét közösségek önértelmezésének bemutatása által. Csak néhány jellegzetes mondatot idézek a kérdés illusztrálására: a) életmódbeli különbség hangsúlyozása: ,,’Sanghai’ lakói maguk is azokat hívják cigányoknak, akiknél nincs budi.” „Megeszik még a sünt is, a mi fajtánk nem enné meg.” b) foglalkozásbeli rangsor: „...utcát a Ganyó-gyerekek is sepertek, amiért csúfolták őket az iskolában, mivel az utcaseprést vagy a WC pucolást tényleg az ’igazán csúnyák’ csinálják.”72 „Nem szeretnek dolgozni, inkább lopnak, vasaznak vagy a szemétben kotorásznak.”73 c) a többséghez való „túl közeli” viszony: „Báró az a cigány, aki parasztnak képzeli magát.”74 70 Prónai Csaba:„Néhány kulturális antropológiai megjegyzés a cigány kultúra sokféleségéről", in: Deszpot Gabriella - Diósi Ágnes (szerk.): Fejéről a talpára. Ismeretek a cigányságról a cigányságért. Fővárosi TEGYESZ - ÖNKONET, 2004. 21. 71 Szuhay Péter: A magyarországi cigányság kultúrája: etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája. Budapest, Panoráma, 1999. 30-31. 72 Boross Balázs-Domokos Vera: „Beköltözés előtt - avagy hol húzódnak a határok?", in: Prónai Csaba (szerk.): Cigány világok Európában. Budapest, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2006. 24. 73 Morvái Orsolya: „Lőrincen egészen más a helyzet. Életképek egy Tolna megyei cigány közösségből", in: Prónai Csaba (szerk.): Cigány világok Európában. Budapest, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2006. 48. 74 Florváth Henriett: „Meg vagyunk mi áldva velük. Cigányok és nem cigányok egymás mellett élése Dombközben 2003 márciusában és áprilisában", in: Prónai Csaba (szerk.): Cigány világok Európában. Budapest, Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2006.36. 76 Sárospataki Füzetek 17, évfolyam I 2013 í 4
