Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita a tanulók személyiségét, a családok nevelési szokásait és törekvéseit, támaszkodik az ezekben fellelhető értékekre, • érzékeny a hátrányos társadalmi helyzetből, a szegénységből, az előítéletektől övezett kisebbségi létből fakadó nehézségekre, • személyes példájával és a közösségi viszonyok szervezésével hozzájárul ahhoz, hogy a tanulók nyitottá váljanak a demokratikus társadalomban való aktív részvételre, a helyi, nemzeti, európai és egyetemes emberi értékek elfogadására. A kérdésnek azonban van egy éppoly jelentős másik oldala is. Ez pedig cigány tanulóink identitása, többséghez való viszonya, önértelmezése. Az esetenként megtapasztalt, számunkra értelmezhetetlen, ezért bosszantó reakciók mögött ugyanis nem ritkán az áll, hogy akaratlanul is megtámadtuk a gyermek identitásának alkotóelemeit. 1. A kisebbségi indentitásról általában Egy kisebbség tagjai a többségi társadalom tagjaival való találkozásban élik át a többség véleményét.53 Emberközi kapcsolatokban találkoznak a sztereotípiákkal, előítéletükkel, mint sajátos tükrökkel.54 Önmaguk között természetesen másként látják magukat, mint ahogyan a többség láttatja őket. A beérkező impulzusok azonban formálóan hatnak,55 és egyben reakcióra is késztetnek, mely sokféle lehet. Ennél a kérdésnél azonban vigyáznunk kell, hiszen hamar átléphetjük azt a határt, amikor a kisebbségi identitás majd minden elemét reakcióként értelmezzük. Allport ezt a jelenséget így fogalmazza meg: „Ha valakiről elterjed egy akár jó, akár rossz vélemény, azt nem lehet időtlen időkig a fejéhez vágni anélkül, hogy valami ne változna meg az illető fejében.”56 Ebből következően a szakirodalom egy részében általános megállapításként van jelen, hogy a kisebbségi, előítéleteknek kitett csoportok tagjai alacsonyabb önértékeléssel rendelkeznek a többséghez képest. Ez azonban nem igazolható minden esetben, hiszen előfordul, hogy éppen az ellenkezője történik, a leértékelt csoport jellemzően fölértékeli önmagát, vagy gyengítve identitását figyelmen kívül hagyja a sztereotípiákat és előítéleteket. Rupert Brown például arra hívja fel a figyelmet, hogy az alacsony önértékelés 53 Ezen a helyen meg kellene különböztetnünk az egyéni és a szociális identitást, és foglalkoznunk kellene ezek egymással folyamatos kölcsönhatásban álló rendszerével és a rendszer kölcsönhatások általi változásával, terjedelmi okok miatt ez a gondolatsor most mégsem kerülhet kifejtésre. Értékelő áttekintést ad: Neményi Mária: „A kisebbségi identitás kialakulása. Roma származású gyermekek identitásstratégiái", in: Feischmidt Margit (szerk.): Etnicitás. Különbségteremtő társadalom. Gondolat-MTA Kisebbségkutató Intézet, 2010.48-57. 54 Toni Schmader and Brian Lickel: „Stigma and Shame. Emotional responses to the Stereotypic Actions of One's Ethnic Group", in: Shana Levin - Colette van Laar (szerk.): Stigma and Croup Inequality - Social Psychological Perspective. Mahwah, New Jersey-London, LEA, 2008.261-262. 55 Bakonyi Anna:„Családok„más"gyerekekkel a közoktatásban". 56 Allport: i.m. 187. 72 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam I 2013 I 4
