Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás véleményéhez, hogy természetesen nem minden cigány ilyen, vannak kivételek. Ez azonban visszautal az előítéletesség és sztereotipizálás egyik jellegzetességére, vagyis a cigány fogalma önmagában negatív, a pozitív példákat kivételnek tekintjük, nem változtatva kategóriánk egyöntetűen negatív tartalmán. Annak, hogy a cigányokkal kapcsolatban túlsúlyban vannak a negatív jelzők, illetve hogy a cigány minősítést a többség negatív tulajdonságok alapján végzi, Murányi szerint az az oka, hogy a cigányság negatív referenciacsoportként van jelen a magyarok gondolkodásában.42 Ettől a megnevezési szokástól nem tudjuk automatikusan függetleníteni magunkat, és meghatározzák mélyen bennünk élő kategóriáinkat. Ezt önmagunkban, saját csendességünkben talán még könnyebb őszintén megvizsgálnunk, egy iskolában azonban, vagy egy gyülekezetben, hittancsoportban tovább terhel bennünket gyülekezeti tagjaink, a szülők elvárást megfogalmazó hozzáállása. Ennek megfelelni elemi érdekünk, hiszen végső (földi) egzisztenciális kiszolgáltatottságunk vagy biztonságunk érzésünk szerint tőlük függ. Hatnak ránk az általános iskolaválasztási: társadalmi-elkülönülési folyamatok. Sok évtizedes múltja van az elkülönítésnek,43 melynek formája és cselekvői változtak, tendenciái nem. Korábban törvények, rendelkezések, gyógypedagógiai intézmények és felzárkóztató osztályok végezték az elkülönítést,44 most pedig spontán módon történik egyéni megoldásokkal, melyeket az intézmények kiszolgálnak.45 A szabad iskolaválasztás46 egyik gyakorlati kritériuma, hogy vannak-e az adott intézményben cigány gyermekek, és városon egyszerűen tagozatos iskolák választásával, vidéken pedig utazással, távolabbi iskolák választásával „védekeznek” a szülők.47 Ez a különülési mentum például különféle kulturális és „nomád" (sic!) csoportokat tekinti saját definíciójában romának, ebből következően az integráció kis mértéke roma jellegzetesség, megnevezési alap. 42 Murányi: i.m. 63. 43 A cigányok beiskolázásának történeti összefoglalását Id. Ambrus Péter: :„Cigányság és iskola", in: Andor Mihály (szerk.): Romák és oktatás. Iskolakultúra-könyvek 8. Pécs 2001.7-12. Ugyanitt az oktatáspolitikai változások összefoglalása: Forray R. Katalin - Hegedűs T. András:„Oktatás- politikai változások a cigány gyerekek iskoláztatásában", in: Andor Mihály (szerk.): Romák és oktatás. Iskolakultúra-könyvek 8. Pécs, 2001.13-30. 44 Ld. Berkovits Balázs - Oblath Márton: „A gyógypedagógiától a szociológiáig és tovább", in: Erőss Gábor - Kende Anna (szerk.): Túl a szegregáción. Kategóriák burjánzása a magyar közoktatásban. Budapest, L'Harmattan, 2008. 21-46.; Ladányi János - Csanádi Gábor: Szelekció az általános iskolában. Budapest, Magvető Kiadó,1983; Gerő Zsuzsa - Csanádi Gábor - Ladányi János: Mobilitási esélyek és a kisegítő iskola. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2006; Kende Anna - Neményi Mária: „A fogyatékossághoz vezető út", in: Neményi Mária - Szalai Júlia (szerk.): Kisebbségek kisebbsége - A magyarországi cigányok emberi és politikai jogai. Budapest, Új mandátum Könyvkiadó, 2005.223-254. 45 Havas Gábor: „A cigány tanulók elkülönítése az általános iskolában", in: Reisz Terézia, Andor Mihály (szerk.): A cigányság társadalomismerete. Iskolakultúra-könyvek 13. Pécs, Iskolakultúra, 2002.151-173. 46 Boreczky Ágnes: „Kultúraazonos pedagógia - A differenciáláson innen és túl", Új Pedagógiai Szemle 2000/7-8: 81.90. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-07-ta-Borecz- ky-Kulturaazonos (megtekintés ideje: 2011.08.04.) 81. 47 Nemzetközi tendencia ez. Ld.: Jósé Eugenio Abajo Alcalde: Cigány gyerekek az iskolában. BudaSárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 14 69
