Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás megállapítom, hogy igazam volt, és fölmentem magam bármilyen felelősség és cselekvési kényszer alól. Hiszen előre tudtam, hogy ő ilyen, mert cigány, és mert ő cigányként ilyen, a többi cigány is ilyen.* 27 Ez pedig már a stigmatizáció spirális, önfenntartó folyamata. Itt elérkezünk kategóriaalkotásunk és sztereotipizálásunk egy újabb jellegzetességéhez, mégpedig ahhoz, hogy alapvetően hajlamosak vagyunk oksági viszonyokban gondolkodni. A gyermek azért buta, mert cigány. Ez egy oksági viszonyon alapuló megállapítás, az okság alapja pedig jelen esetben az etnikai kategória, amely igen széles kategóriánk, tehát nagyon sokféle jelenséget önmagában képes lefedni, magyarázni a differenciálás kényszere nélkül, kevés energia-befektetéssel, kényelmesen. Ez már súrolja az „önhibásság” fogalmát, vagyis hogy a gyermek tehet is a butaságáról, hiszen cigány, vagy ha ő nem is, de a szülei tehetnek róla, hiszen ők is cigányok. Ha pedig az ő hibájuk, akkor csökkenthetem a frusztrációmat egy a legtöbb további kérdést lehetetlenné tevő válasszal. Életünk minden területén alkalmazzuk az oksági viszonyokban való fogalmazást. Emlékezhetünk a János 9-ben leírt történetre, a vakon született meggyógyítására, aki felől ez volt a tanítványok kérdése: „Mester, ki vétkezett: ez az ember vagy a szülei, hogy vakon született”? Azon kívül ugyanis, hogy a logikai rendszerünkbe illeszkedő magyarázat biztonsággal tölt el, és leveszi rólunk a felelősséget, egyfajta hamis reménységet is ad: velem nem történhet meg az a rossz, ami a másikkal (szegénység, betegség stb.), hiszen ő rossz, legalábbis rosszabb, mint én. Mindezen túl bármilyen kemény fellépést lehetővé tesz számunkra. Valójában tehát sokszor szükségünk van az előítéletességre,28 sőt a diszkriminatív viselkedésre is esetenként. Ennek alátámasztására álljon itt két idézet: Az előítélet a személyközi kapcsolatokban megfigyelhető ellenséges viszonyminta, mely egy teljes csoport, vagy annak egyes tagjai ellen irányul, és ezáltal sajátos irracionális funkciókat lát el annak a személynek a személyiségében, akinek előítéletei vannak.29 Háttérben ugyanis központi problémaként a projekció jellegzetes énvédő mechanizmusát kell kiemelni, mely jelzi azt, hogy nem feltétlenül az adott személyek kerültek konfliktusba éppen, hanem a kirekesztő saját személyének volt „szükséző mérések és közvetlen tapasztalatom (48 éves gyakorlat) alapján bizonyított, hogy a roma gyermekeknek 75-80%-a sajátos nevelést, az átlagostól eltérő pedagógiai módszerek alkalmazását igényli. A magas százalék oka az általános értelmességgel, vagyis az igen alacsony intelligenciahányaddal magyarázható." A teljes, ugyanilyen megállapításokat felsorakoztató írás olvasható: Nagy Kálmán: „Romák nevelése és oktatása", in: Református oktatási stratégia-A Magyarországi Református Egyház középtávú nevelési-oktatási terve - Tervezet. Budapest, RPI, 2008.175-176. 27 Kende Anna:„Együtt vagy külön? - A szegregált iskolarendszer és a speciális oktatási szükségletek", Iskolakultúra. 2004/1: 3-13. 28 Allport sajátos megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy ha nem lennének zsidóink, kitalálnánk őket magunknak. 29 Allport: i.m.40. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013I4 65
