Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita Tárgyszerű dolgokról, tényekről, tendenciákról, megfogható lehetőségekről nehéz úgy beszélni, hogy a beszélgetőpartner érzelmi alapon reagál. Értelmet célzó érvelés nem térítheti el a másik érzelmi alapú gondolatait - mint ahogyan ezt ki is fejtem a későbbiekben. Éppen ezért dolgozatomnak sajátos formát választottam. „Mi-dolgozat” lesz a forma, vagyis a pedagógus, hitoktató, felnőtt, lelki- pásztor és egyéb kifejezések helyett a „mi”, esetleg az „én” szót fogom használni. Az általánosított megállapítások ugyanis már önmagukban is érzelmi elutasítást kelthetnek, és gátolják az együtt gondolkodást. Magamról és általánosan vett magunkról fogok tehát szólni, arról, amit én megértettem a gyakorlati tapasztalatokból, teológiai, szociológiai, szociálpszichológiai, antropológiai és egyéb, a témával foglalkozó szakirodalmakból. Az így meghatározott formában az előítélet három vonását kívánom körüljárni dolgozatomban. Először is, mivel a hittanórai történések jelentős részben tőlem függnek, önmagam vizsgálatát kell megtennem. Az előítélet és a sztereotípiák értelmezése, alakulásának, erősödésének vagy gyengülésének vizsgálata, hatásmechanizmusának feltérképezése célkitűzésem szerint rávilágíthat a cigány gyermekek körül kialakuló hittanórai nehézségek egy jelentős csoportjának okaira, vagyis arra, ami belőlem, saját személyiségemből következik, tehát az én őszinte gondolkodásom és munkám által megelőzhető, csökkenthető vagy orvosolható. A címben szereplő „különítés” mozzanata tehát ezt a kérdéskört igyekszik megvilágítani. A különítés és az előítélet nem az egyetlen meghatározó tényező. A csoporton belüli, esetleg etnikai alapon körülhatárolható kisebbségi csoport viselkedése saját identitásuktól, és a cigány gyermekek esetében identitásképző elemként megjelenő különülési vagy éppen közeledési szándéktól is függ. Az identitásnak - kisebbségi identitás lévén - szerves alkotórésze a többséghez való viszony. E kérdéskörben foglalkoznunk kell tehát cigány gyermekeink saját identitásával, identitásalkotásával, és ennek azon vonásaival, melyek csoportmunkánkat befolyásolják. A különítés és különülés megélésének módja befolyásolja a csoporton belüli kiscsoportok egymáshoz való távolságát, különállásuk mértékét. Ezzel kapcsolatban fel kell ismernünk a csoporton belüli kiscsoportokban jelentkező előítéletességet, valamint tisztáznunk kell saját céljainkat: akarunk-e ezzel hittancsoportunkban foglalkozni, kell-e ezzel foglalkoznunk küldetésünk szerint, milyen gyakorlati célokat tűzhetünk ki magunk elé, illetve hogyan érhetjük el azokat? Dolgozatomban nem kívánok elveszni az előítélet-kutatások pszichológiai, szociálpszichológiai útvesztőiben, sem a kulturális antropológiai vagy szociológiai elemzések cigányságot érintő könyvtárnyi irodalmának bemutatásában. Sokkal inkább az említett területek meghatározó, útmutató, a gyakorlati problémák értelmezéséhez hozzásegítő elemeit felhasználva arra keresem a választ, hogy azokban a csoportjainkban, melyekben cigány gyermekek is jelen vannak, hogyan előzhetem meg a problémák kialakulását, hogyan csökkenthetem a megértés által 58 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4
